Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

ellentétes irányítás révén sok millió pengős kár leírásáról kellett a főváros vagyonának, háztartásának terhére gondoskodni. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének fővárosi testvérvállalata volt a Budapesti Kisipari Hitelintézet Rt., melynek 1931—34. évi kiadásai megint azt bizonyították, hogy a megingott gazdasági helyzet mellett az iparosság rászorult elemeinek mennyire megnövekedett a hitelszükséglete, emlékezetes, hogy akkoriban az országos intézet helyzete is csaknem teljesen felborult, és csak erélyes szanálási akció mentette meg a két vállalatot a felszámolástól, hogy azután később egy évtizeden keresztül jól végezzék törvényes előírás szerinti munkásságukat. Részvénytársulati formában alapították a Budapest—GyöngyösVárosi Szénbánya Vállalatot is, — egyik első kísérletét annak, hogy a barnaszén felhasználásával segítsék elő hatékonyan a főváros energiaszükségletének ellátását. Ismeretes azonban, hogy ez az üzem csak a legújabb években épült ki, s lett komoly tényezője energiagazdálkodásunknak. Korábban nem volt más, mint egy ígéret, illetőleg az után következő kérdőjel. A válság idején jórészt közellátási érdekek hozták létre a Magyar Sertéshizlaló és Húsipari Részvénytársaságot, s abban a főváros irányító szerepét. A piaci helyzetnek gyakori bizonytalansága kényszerítette ki azt, hogy a fővárosi lakosság támogatására biztosítsanak elegendő hízósertés-állományt. Erre a vállalatra komoly szerep hárult a 40-es évek aggályossá vált közellátási helyzetében. Mindezek az adatok kb. tájékoztatnak arról, hogy a kommunális intézmények és vállalatok körének kiszélesítésére Budapesten már ebben a korszakban is törekvések jelentkeztek. A fővárosnak a kommunális üzemekkel kapcsolatos tevékenységében világosan észrevehető, hogy a főváros vezetősége kénytelen volt ezen a téren a munkásság követeléseivel is számolni, bár az azóta lezajlott évtizedek kutatásai azt valószínűsítik, hogy annakidején a városházán a munkásságot olyan szociáldemokrata városatyák „képviselték", akik a kulisszák mögött nem egy kérdésben jól megértették egymást az uralmat gyakorló városházi vezetőkkel. Afelől azonban semmi kétség nem foroghat fenn, hogy ez utóbbiak is hívei voltak a kommunális érdekeltségek kiterjesztésének, ha másért nem, azért, hogy híveik számára jó pozíciókat szerezzenek (nemegyszer félig-meddig szinekúrákat), s a városházi kurzus nyilván azért is felcsapott a kommunalizálás hívének, mert ezáltal a liberális bank-, ipari és kereskedelmi érdekeltségek szerepét vélték háttérbe szorítani vagy legalább kisebbíteni, — ahova az ő hatáskörük nem érhetett el. * Több ízben esett már szó arról, hogy 1914 után a közbeeső évek átugrásával 1926—34-ig a főváros költségvetési kiadásai és bevételei évenként miképpen alakultak. Azt hiszem tehát, nem végzek felesleges munkát akkor, ha adatgyűjteményemnek ezt a részletét szervesen is beiktatom tanulmányaim anyagába, jelezve, hogy adatközlésem csak 587