Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598
hosszabbik, ötéves időszakában, mint 1914-ben. Figyelemre méltó bevételi forrásként jelentkezett az állat- és növénykert, bár ez a tulajdonképpen nem annyira városgazdasági, mint inkább kulturális intézmény soha sem hozott és nem is hozhatott akkora bevételt, mint amennyi kiadás vele kapcsolatban felmerült. A városgazdasági kiadások egyik legfontosabb csoportja 1926 után a hivatali épületek és helyiségek szükségletei voltak. Az itt előirányzott költségeknek nyilván jelentős része helyiségek bérletéből származott, minthogy az egykori központi és az új városháza, valamint a fejlődő viszon} r oknak nem mindenütt megfelelő kerületi elöljárósági épületek nem tudtak elegendő helyet adni a közigazgatás valamennyi hivatali intézményének, s gyakran bérelni is kellett helyiségeket az adminisztráció zavartalansága érdekében. Mielőtt adatgyűjteményünk szemléjét folytatnók, közbevetőleg a XI. költségvetési fejezetre vonatkozólag közöljük azokat a számítási eredményeket is, amelyek a fejezetek előirányzatainak egy főre eső bevételi és kiadási átlagait érzékeltetik. Ezeknek a számításoknak az egyszerű megoszlási viszonyszámokkal szembeni hasznossága kézenfekvő, mert így azt a mozgató erőt, amely a kiadások és a bevételek létrehozásában a népesség számának változásával kapcsolatban jelentkezik, háttérbe szorítjuk: az arányszámok eltolódásai a fővárosi háztartás fejlődésének vagy visszafejlődésének tisztább bizonyságai. Megjegyezzük, hogy a Fővárosi s másrészt a Központi Statisztikai Hivatalnak az egyes évek közepére kiszámított népességre vonatkozó egykori közlései a háborús és háború után következő évek folyamán nem teljesen fedték egymást. Mi a Fővárosi Statisztikai Hivatal adatközléseihez igazodtunk, melyeket két. okból is helyesebbnek tartottunk. A Fővárosi Statisztikai Hivatal a belső vándorlási mozgalmat a főváros területén már hosszabb idő óta gondos figyelemmel kísérte, az 1920. évi népszámlálás után pedig 1925-ben is végrehajtott közbenső számlálást. Az 1921—25., ill. a 1926—30. éveket illető becslés elvégzésére tehát könnyebbé és megbízhatóbbá vált a terep. Azok az alapszámok, amelyek segítségével a most tárgyalandó megoszlási viszonyszámokat rendre kiszámítottuk, 1914-ben 929,7, az 1926— 30-as években 982,9, végül pedig 1931—34 között 1025 ezer fő voltak. Ezeknek a számoknak segítségével a 6. sz. táblázatba foglalt eredményekhez jutottunk (1. az 577. oldalon). Az egy főre eső bevételek és kiadások arányszámai mind az első világháború kitörésének évében, mind a két világháború közé eső két középső időszakban is szinte pontosan eg3^enlők voltak, s bár a kiadások terhe árnyalatnyilag nagyobb volt, mint a bevételeké, ez a különbség csupán 1931—34-ben vált szembetűnőbbé. A bevételek közül — tanulmányunk korábbi magyarázatai szerint nem is lehet másképp — kimagaslottak a pénzügyi jellegű bevételek. Különösen 1926—-30-ban, amikor ezek terhe a fővárosi lakosságra számítva csaknem kétszerese volt az 1914. évinek. Ebben a tekintetben — 575
