Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

A hetvenes évek közepétől kezdve egész 1915-ig (az átlagok szerint) nagyjából sikertilt is a főváros gazdálkodásának pénzügyi egyensúlyát megőrizni: a kiadási előirányzatok csak kis mértékben haladták meg a bevételeket. A századforduló előtt ez a szilárd helyzet már ingadozni kezdett, a világháborús évek első felében pedig a fedezet elégtelenné vált, s mikor a háborús gazdálkodás hatásai alól a főváros sem vonhatta ki magát, a pénzügyi adminisztrációnak egyre több nehézsége támadt a fogyó bevételeket is — a merevebb kiadási front anyagi biztosítékait — előteremteni. 1916—20-ig úgy látszott, hogy felborul a főváros háztartása, s ha nagyarányú átmeneti hitelforrások segítettek is a réseket eltömni, szinte kapóra jött a főváros háztartásában az a különben kétes értékű fedezeti eszköz, hogy 1920 után a főváros belföldi kölcsöneinek terhe szinte megsemmisült. Kettős okból történt: egyrészt az állam a kölcsönszolgálat felét magára vállalta, — másrészt még többet tett a koronaértékben kibocsátott kölcsönök értékének devalválódása. Külföldi hitelezőkkel is sikerült — ha látszólag nem is előnyös, de nem is a legrosszabb — megállapodást kötni a főváros intéző köreinek (az tin. ostendei egyezményben). Igaz ugyan, hogy az egyezmény fenntartotta a kölcsönök eredeti összegeit és feltételeit, melyek szerint a hitelező választhatja meg a teljesítés valutáját. A külföldi valutaárfolyamok előnyeit Budapest közönsége már csak olyan időben élvezhette (1936-tól), amikor a valuta-leértékelések teljesen befejeződtek. De sokat jelentett a főváros számára, hogy 1936-ig a tőketörlesztések szüneteltek, s a kamatok is előbb 50, majd 75%-ra csökkentek. Jellemző tanulság, hogy míg 1915-től 1920-ig a kiadások tömege jó harmadrésszel volt több, mint a bevételeké, az 1921—25 közötti évek egyetlen olyan időszakot alkottak, amikor a kiadások összege 1/6 résszel kisebb volt a bevételeknél. S ezekből az évekből végig zárószámadási adatok állnak rendelkezésünkre. * Adatközlésünk és számaink második fontos részében most már azoknak a soroknak alapján tevékenykedünk, melyek az 1914., továbbá az 1926—34-es évek statisztikai anyagából származnak. Az évek kiválasztása annyiban szerencsésnek látszik, hogy a közelebbről vizsgálandó adatcsoportoknak csaknem mindegyike költségvetésekből ered. Kivétel csupán az 1926. év, erről az évről azonban annak idején, mikor a táblázatok készültek, csak zárószámadási adatok álltak rendelkezésemre. A költségvetési elem tehát túlnyomó a táblázatokban és azokban a fejtegetésekben is, melyek hozzájuk kapcsolódnak. Azokat az adatokat, amelyeknek az összesített értékeit hosszú történeti sorok bemutatásával vizsgáltuk, a feldolgozások több irányban bontják szét. Mindenekelőtt a költségvetési fejezetek összesítő rovatait kellett különválasztani, hogy áttekintést nyújtsunk a főváros gazdálkodásának irányairól. Melyek ezek a fejezetek? S miképpen festenek a számok a bevételek és a kiadások tömegének szétbontása után? 36 Tanulmányok Budapest múltjából 561