Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

évtized közepétől kezdve erősen — emelkedőben voltak a főváros költségvetései. Az 1910. évi egyensúlyban álló költségvetés már olyan határátmenet felé tartott, s a megfigyelő joggal helyezkedett várakozó álláspontra addig, amíg eldőlt, vajon a lendület ereje később megtörik-e, vagy pedig megmarad, avagy éppenséggel emelkedni fog. Az utóbbi eset következett be. De az 1914 nyarán kitört világháborúnak a főváros háztartásában is kifejeződő hatásai következtében már az 1915. évi költségvetésben felborult a régi rend, mely szerint a bevételek mindig csaknem teljesen fedezték a kiadásokat, s azután hosszú időre búcsút is kellett mondani annak a pénzügyi berendezkedésnek, amely biztos bevételekből rendezhette a kiadásokat. Az ún. háborús éveknek (az első világháború éveinek és az azt követő éveknek is) gazdálkodására nem annyira az volt a jellemző, hogy ezekben az esztendőkben a háztartás létfontosságú szükségleteit is csak különleges hitelmüveletekkel és az államháztartás segítségével lehetett kielégíteni, hanem inkább az, hogy a bevételek és a kiadások, a költségvetések végösszegeit pengő értékre átszámítva 1918 után szinte zuhanni kezdtek. Csupán 1921—1922 körül fordult meg a helyzet: a kiadások rohanó szekerét meg lehetett fékezni, a bevételeket gyűjtő községi pénztárakat pedig lassanként ismét fel lehetett tölteni fedezeti eszközökkel. 1923-ban a beteg háztartás magához térése tovább folytatódott: 1924-ben már kb. ott tartott, ahol — valaha — a 900-as évek első évtizedének végén. 1925ben a költségvetésnek legalább a kiadási oldala éppen akkora volt, mint 1915-ben. Csakhogy akkor egy közbenső szakadéknak innenső, 1925-ben a túlsó oldalán. A helyzet javulása a bevételek terén még jobban megnyilvánult, mint a kiadásoknál. Már iç20-ban meghaladták a zárószámadás bevételei a kiadások előírásait, s a következő esztendőkben ez a többlet — bizonyos ingadozásokkal — jellemző tünete lett a főváros gazdálkodásának. 1924ben pl. a bevételek kb. 20%-kal múlták felül a kiadásokat, 1925-ben is csaknem 10%-kal, annak jeléül, hogy a pénzérték megszilárdulásával kapcsolatban a főváros fedezeti gazdálkodása jóval több erőforráshoz jutott, mint amit közvetlenül felhasználtak a. költségvetési keretek kielégítésére. Ennek azonban — amint már előbb is érintettük — az állami adóprés hirtelen fokozódó nyomását csak súlyosbító községi közjogi bevételeknek addicionális nyomása volt a legfőbb okozója. A lakosságnak nagyobb adóterhet kellett kiizzadnia, de a fővárosi közigazgatás csak tétován tudott bánni — akárcsak az államháztartás — a váratlanul kezébe jutott bevételi többletekkel: a kiadásokat nem tudta úgy irányítani, hogy a szociális, a közegészségügyi, a kulturális stb. igazgatás pénzügyi fedezetében évek óta mutatkozó elhanyagoltságot gyorsan ki tudta volna küszöbölni. Alább, a költségvetési átlagok közlésénél a főváros községi háztartásának ez az érdekes fejlődése talán még jobban ki fog tűnni. És az is meglátszik, hogy szinte szerencsés véletlen folytán esetünkben elegendő az 554