Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543
Október 20-án éjjel a szolgálatot befejező villamosvasutasok nem siettek családjukhoz, hanem az Erzsébet királynő útján levő „Trieszti nő"-höz címzett vendéglőbe. Többségük már ekkor készen állt a sztrájk megkezdésére. Amikor Turtsányi Pál, a szövetség ügyvezető elnöke pontban éjfélkor megnyitotta a gyűlést, már 4—5000 ember szorongott a vendéglő kerthelyiségében. Sokan feleségükkel együtt jelentek meg. Ott voltak a Budapesti Városi Villamos Vasút R. T., a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, a Budapest—Újpest—Rákospalotai Villamos Közúti Vasút R. T. és az összes főváros környéki városi vasutak alkalmazottai. 54 Az egybegyűltek jelentős része már Turtsányi megnyitó beszéde közben elkeseredetten követelte a sztrájk azonnali kimondását. A hangulat még izzóbb lett, amikor Sebestyén József ismertette a beadott memorandumokra érkezett válaszokat. A Budapesti Városi Villamos Vasút R. T. igazgatósága november i-től drágasági pótlékot ígért és hozzájárult a fegyelmi bizottsági tagok választásához. Az előléptetés rendszerének megreformálásáról és a munkaidő leszállításáról azonban hallani sem akart. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság három körrendelettel válaszolt a memorandumra. Kilátásba helyezte az olcsóbb tüzelőanyag beszerzésének biztosítását, a társaság által épített jutányos bérű lakások szaporítását, a betegsegélyző járulék kifizetését, az egész szolgálati időnek — az első próbaév kivételével — a nyugdíjba való beszámítását. Több kisebb vasútigazgatóság viszont nem vett tudomást a memorandumról. 55 A nagygyűlés következő szónoka, Landler Jenő a villamosvasutasok fáradságos munkájáról és nyomorúságos életéről beszélt, majd azt javasolta, hogy a szövetség tudassa az igazgatóságokkal: ,,a villamos vasúti alkalmazottak nincsenek megelégedve az engedményekkel és követelik, hogy a memorandumot teljes egészében fogadják el. Erre a célra október 25-ig adnak terminust, ha azon a napon a válasz nem lesz kielégítő, akkor kimondják a sztrájkot." 50 Az egybegyűlt tömeg „Nem távozunk innen !" „Zárják be a kapukat !" „Azonnal mondjuk ki a sztrájkot !" s hasonló felkiáltásokkal szakította félbe több ízben a szónokot. Az elkeseredés és az elszántság elérte a tetőfokot. Landler percekig nem jutott szóhoz, de addig nem tágított, míg a gyűlés résztvevői hosszas rábeszélésre el nem fogadták az előterjesztett javaslatot. Landler Jenő azért ragaszkodott olyan megingathatatlanul javaslatának elfogadásához, mert felmérte a felelősséget, amely a több ezer fővárosi villamosvasutas sztrájkba lépésével reá, a mozgalom vezetőjére hárul. Nem félt a harctól, de jól tudta, hogy a sztrájk előkészítéséhez minimálisan szükséges az általa javasolt néhány nap. Az október 20-i gyűlést követően a villamosvasutasok bizalmi férfi ai Landler vezetésével éjt nappallá téve dolgoztak a sztrájk előkészítésén. A Nap című lapnak adott n3 7 ilatkozatában Landler bebizonyította, hogy az igazgatóságok könnyen teljesíthetnék a villamosvasutasok kérését, mivel az csupán másfél százalékkal csökkentené a részvényesek osztalékát, majd azt hangsúlyozta: „Ez a mostani, a döntő harc. Ha a tár527
