Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

— köztük Lina Mink — és 14 férfi énekest találunk, köztük Reinát, Wárayt és Wangelt. A kar 16 nőből és 19 férfiból áll. A balettban 6 magántáncosnő és 3 férfi táncos működik, a balettkar 13 tagú, ezekhez járul még Crombé balettmester harminc növendéke. A zenekar 38 tagú; 82 bemutató vagy felújítás volt, köztük Weber Oberon-ja, Forst új színpadra alkalmazásával. A rendezők: operában Carl Matthias Rótt, drámában a már említett Anton Berg, a paródiában — ez mint nemzeti műfaj, külön rendezőt igényelt ! — Rótt és Hopp, a nyári színházban, ahol túlnyomórészt könnyű műfaj került színre, Hopp. Az elmúlt évhez képest a zenekarból Huber (Hubay Jenő édesapja !) és Suck, a balettkarból a két Perron hiányzik: átszerződtek a Nemzetihez. A karmesterek Friedrich Witt és Görgl. — A Nemzeti Színházban operai rendező Fáncsy, drámai rendezők Egressy, Lendvay és Szentpétery. A színészek és énekesek száma — 10 nő és 21 férfi, illetőleg 6 nő és 5 férfi; a drámisták egy része énekelt is — nem különbözött a németekétől, csak a kar nagyobb: 17 nő, 21 férfi, s a zenekar élén Erkel és Kaiser-Császár György állnak. A túlterheltség kisebb, mint a németeknél. A legtöbbet foglalkoztatott férfi színész, Lendvay 24, László József 14 új szerepet játszott. A németekhez két karénekes ment át, a két Morvay. (Nemzeti Színházi zsebkönyv. 1847, és szerep-katalógusok.) A Német Színház tagjai azonban a német színjátszás vidéki átlagából kerültek ki, a Nemzeti Színház pedig Lendvayné Hivatal Anikót, Laborfalvi Rózát, Komlóssy Idát, Kovácsnét, Lendvayt, Egressyt, Szentpéteryt, Lászlót, Réthyt, Fáncsyt sorolta tagjai közé. A negyvenes évek közepéről írja Degré Visszaemlékezései-ben, hogy kétszer járt a Német Színházban — ahova csak a mágnások és a polgárok járnak már ez idő tájt —, egyszer egy verekedés alkalmából, amikor a magyar Wenckheimet ( !) kellett kiszabadítani a tüntető németek kezei közül, másodszor pedig, amikor Vieuxternps-t ment el kifütyülni, aki ígérete ellenére a Német Színházban is fellépett. Ezen a kissé naiv megnyilatkozáson kívül olvasunk azonban jellemzőbb sorokat is ugyanitt: „Vájjon Lendvay, Egressy, Szentpétery, László, Fáncsy, Laborfalvi Róza, Lendvayné, Hubenayné emelkedtek volna-e a művészet azon magaslatára, ahol máig sem bírta őket túlszárnyalni senki, ha nem áll mögöttük egy forró vérű ifjúság, mely viharos tüntetéseivel lépésről-lépésre lelkesítette magasabbra törni" — vagyis: ha nem áll mögöttük egy haladó szellemű társadalom. (Degré A., Visszaemlékezéseim. Az 1848—49-ik év előtti, alatti és utáni időkből. I—

II. köt. 1884, I. 68—69. 26 L. a hirdetést a Pesti Német Színház színlapjai között. 1849. nov. OSzK. SzO-án. 27 Uo. — A megnyitó előadáson Kannet asszony a boroszlói, Decker a Burg, Huthné a temesvári, Fischer k. a. a prágai Stand. Theater és Stephan a kölni színház tagjai léptek fel mint vendégek. 28 „Doch eh wir kämpfen für das geist'ge Leben, Sei Dank gebracht dem Gönner, dessen Gunst Urplötzlich eine Heimath hat gegeben Der lange obdachlosen deutschen Kunst. Er trug sie her aus blut'gen Kriegsgetose, An seinem Schwerte schoss empor die Rose. Vorüber sind die Schalken Wortgefechte, Prophet ist Jeder, welcher göttlich spricht; Es kam die schöne Zeit der gleichen Rechte, Man fragt nicht mehr ein herrliches Gedicht, In welchem Lande es geboren werde, Denn Poesie stammt nicht von dieser Erde." 29 OL. K. K. Civil-Commissär für Ungarn. Praes. 6003/g 1850. Theater almanach (1850). — Koller válasza Geringerhez: a városban nincs német nyelvű ( !) versenytárs, Kalis kapott 4000 Ft segélyt, a várostól ruhatárat és kellékeket, a Verschönerungskommission 17 500 Ft-tal járult hozzá az építkezéshez, hátakkor mi baj lehet? (Uo. ápr. 20. 7256/g, 1850.) 480