Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

Addig, míg a folyó bérlet ideje tart — ismét Gundy György volt a bérlő —, tehát 1870 húsvétjáig, nyitva maradhat, feltéve, hogy közvetlen veszély nem mutatkozik; ez esetben azonnal bezárják. A jövőre nézve pedig ,,a közgyűlés határozatilag kijelenti, hogy a város hatósága mint erkölcsi testület színház építésére még azon esetben sem tekinti magát hivatottnak, ha ily intézet létrehozása az eddigihez hasonló pénzbeli áldozatokat nem kívánna, és azért egy állandó színház építését magától elhárítván, jövőben ily vállalatba avatkozni nem fog, hanem szabadon hagyja a törvény korlátai közt színház építését és kezelését — törvényes felügyeleti jogának fenntartása mellett oly személyeknek vagy társulatoknak, kik arra magukban kedvet és hivatást éreznek."

68 A főváros lakosságának elég nagy százaléka volt azonban még mindig német anyanyelvű, nyilván képesnek sem érezte magát arra, hogy valaha is megtanuljon magyarul. Nyomban alakult hát egy részvénytársaság avval a céllal, hogy a lebontásra szánt Német Színház helyére újat emeljen. Amennyiben a régi telek nem állna rendelkezésükre, a vállalkozók a Duna-soron kértek hasonló, 8—900 D-öl nagyságú területet a várostól, természetesen ingyen, de avval az engedménnyel, hogy 50 év múlva az épület átmegy Pest város tulajdonába. Nem mulasztják el azt sem, hogy figyelmeztessék a tanácsot, milyen veszélyt rejt magában a jövendő német színház szellemi színvonalára, ha nem tartja tovább a kezében irányítását: elsekélyesedő üzletszínház fogja a szükségszerűen kozmopolita nagyváros német nyelvű közönségét szolgálni ! A rábeszélés nem mulasztotta el a régi érv előráncigálását:,,. . . fővárosunknak állandó és időszakonkénti lakossága nagy részének múlhatatlanul szüksége van német színházra. . .", ,,ezen vállalattól minden nemzetellenes irányeszme távol fog tartatni". De nyílt beszédtől sem riadt vissza az új részvénytársaság: ,,Kísértetek előtti félelem pedig, német színház emelésében — hogy a gyermeket igazi nevén szóllítsuk — úgynevezett »germanisálást« sejteni."

69 A város azonban hajthatatlan maradt. Bizottságot ugyan küldött ki az ügyben, a bizottság véleménye azonban nem volt előnyös a német színjátszás hívei számára. Az Erzsébet tér területére mint közparkra van szükség, mondották, a két, még üres Duna-sori telek pedig kicsi, együttesen sem több 6oo -ölnél. Építési engedély kiadását, más telekre, a bizottság nem ellenezte. így a tanács 30 évre díjmentesen megadta az engedélyt egy új német színház felépítésére, de hangsúlyozta, hogy „pestváros törvényhatósága ... a czélba vett német színház építését tisztán magán természetű vállalatnak tekinti".

70 Az Erzsébet téri színház napjai meg voltak számlálva. 1870 húsvétja után be kellett zárnia kapuit, és ez alól akkor sem tettek kivételt, amikor egy későbbi előadás célja a Pesti Első Bölcsőde felsegítése lett volna. — Nyolcvan esztendővel korábban a pesti tanács avval utasította el Kelemen Lászlóék folyamodványát, hogy a német bérlővel szerződése van, s az jövedelme egy hányadát a városi árvaház javára szolgáltatja be. Most a jótékony hölgyek azt a választ kapták, hogy tervezett előadá470