Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

fenyegető szerb csapatok feltartóztatására, október 5-én a Duna mentén megszervezett védelmi vonal erősítésére küldték . . ,

141 A Nagykanizsára rendelt 1. honvédzászlóalj élete korántsem volt ilyen mozgalmas. Kezdetben a zászlóalj két osztálya Kiskanizsán, egymástól távol és egészségtelen viszonyok között volt elszállásolva. Szeth alezredes, a honvédség főparancsnokságának intézkedésére azonban Csányi I^ászló, a Dráva-vonal kormánybiztosa ezt hamarosan megváltoztatta.

142 Az ismét Nagykanizsán összevont zászlóalj azután nyugodt körülmények között folytathatta kiképzését.

143 Augusztus elején ugyan a miniszterelnök — kedvezőnek ítélve a Jellasiccsal való viszony alakulását — át akarta vezényelni az 1. zászlóaljat a Bácskába, ugyancsak Óbecsére. Majd annak hírére, hogy Jellasics a tengermellék elfoglalására készül, a honvédeket Fiume védelmére szánta.

144 A zászlóalj végül maradt eredeti állomáshelyén, Nagykanizsán egészen addig, míg Jellasics betörése következtében a sereg meg nem kezdte a visszahúzódást. Ekkor a Keszthely—Tapolca—Nagyvázsony—Veszprém útvonalon vonult a székesfehérvári táborba. Az indulás előtti napon, szeptember 9-én csatlakozott Csányi seregéhez az augusztus közepe óta Pápán állomásozó 7. (szombathelyi) honvédzászlóalj.

145 Ennek nem volt őrnagya, így átmenetileg ez is Ivázár őrnagy parancsnoksága alá került.

146 A veszprémi táborba vonult az ezekben a napokban Pesten alakult 14. zászlóalj is. Ez a három honvédzászlóalj vett azután részt a pákozdi csatában, ahol különösen a centrumban álló 1. zászlóalj tüntette ki magát.

147 A 14. honvédzászlóalj megalakulása (A pesti ,,csatárzászlóalj" története) Az első honvédzászlóaljak gyors kiállítása nem oldotta meg a problémákat. A minisztériumnak nagyobb létszámú hadseregre volt szüksége. Új honvédzászlóaljakat azonban az országgyűlés hadügyi vitájának döntéséig nem akart felállítani. Bécs pedig ígérete ellenére csak nagy huzavonával engedte haza a magyar legénységű ezredeket — azokat, amelyek nem harcoltak Radetzky seregében. De ezek is késve érkeztek, inkább a nyár vége felé. A szerb felkelés erősödése pedig már június folyamán egyre nagyobb katonai erőt igényelt. A Batthyány-kormánynak tehát nem volt más választása, mint megpróbálkozni azzal, hogy a nemzetőrség százezres tömegeiből vezényeljen haderőt a Délvidékre. A belügyminiszter ezért már június 13-án intézkedett, hogy az alföldi és a dunántúli megyékből 40 000 nemzetőrt indítsanak ki a déli táborokba, ül. a Dráva-vonalra. Ezeket azután időről időre új alakulatokkal kívánták felváltani.

148 Július hónapban sor is került a nemzetőrség tervezett nagy tömegű, de képzetlensége és elégtelen fegyverzete miatt gyenge harcértékű zászlóaljainak mozgósítására.

149 A nemzetőrség harctéri alkalmazása a fővárost nem érintette. Pest megye július végén 4000 főnyi zászlóaljat küldött ugyan a bácskai tábor426