Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

okozott. A szomszédos megyeházán felriasztották Nyáry Pál alispánt, aki tőle telhetően igyekezett rendet teremteni.

84 Az eset hírére Mészáros Iyázár hadügyminiszter vizsgálatot rendelt el, de az i. zászlóalj ideiglenes parancsnoka az esetet bortól hevült egyének vaklármájának tüntette fel.

85 A belügyminiszter június i-én mindenesetre felszólította Pest városát, hogy időben gondoskodjanak: ha a honvédek száma tovább növekszik, és a sorkatonaságnak a laktanyában nem lesz elegendő helye, az utóbbiakat minden fennakadás nélkül a polgároknál elszállásolhassák.

86 A fenti május 30-i esemény, majd az olasz katonaság ellenszegülő magatartása a június i-i vérmezei eskütétel alkalmával, szembefordította az olaszokkal a fővárosi közvéleményt. így nem csodálkozhatunk azon, hogy június 5-én Budán, a vízivárosi laktanya Ceccopieri ezredbeli őrszemét — ha hinni lehet a katonai jelentésnek — fiatalemberek szidalmazni kezdték, majd kővel dobálták. A közbelépő laktanyaőrség két személyt elfogott, az összeverődött tömeget pedig szuronyos puskával oszlatta szét.

87 Ezek képezték tehát előjátékát a pünkösdi véres drámának. Az ismert mozzanatokból rekonstruálható, hogy az olasz katonaság miként fordult szembe a honvédekkel és a főváros népével. Ehhez még figyelembe kell vennünk a honvédeknek már idézett ellenszenvét a sorezredi tisztekkel szemben, akikre különösen a Károly-laktanyában levők panaszkodtak sokat. Ezt az ellenszenvet természetesen — éppen az olaszok növekvő barátságtalansága miatt — rövidesen kiterjesztették a sorezredi legénységre, az olaszokra is. így érthető, hogy június elejére mindkét fél részéről felgyülemlett az ingerültség, az elégületlenség — amit a naponkénti kisebb összezördülések csak erősítettek. Ez szolgáltatta azután lélektani alapját a sajnálatos összeütközésnek. Június 11-én, pünkösd első napján este 9 óra tájban a Károly-laktanya felől hirtelen lövések zaja vágta ketté a főváros ünnepi csendjét.

88 Rövidesen híre futott, hogy ismét összeverekedtek az olaszok és a honvédek. A hír nagy izgalmat váltott ki, mivel az egész város tudta, hogy a honvédek még nem kaptak fegyvert. A pillanatok alatt összeverődött tömeg így joggal hihette, hogy benn a feldühödött olaszok halomra gyilkolják a fegyvertelen önkénteseket. A fejleményekről meggyőződni nem állott módjában, mert a laktanya kapuőrségének parancsnoka már az első lövések után, amint az utcai csoportosulás megkezdődött, bezáratta a kapukat. Közben a polgárok a harangokat félreverték, a nemzetőrség riadót dobolt. Benn pedig időről időre felcsattantak a lövések. Rövidesen megérkezett a pesti, majd a budai nemzetőrség. Éles lőszere, un. „kemény töltése" azonban egyiknek sem volt ! Tíz óra után katonaság is érkezett, vele Móga vezérőrnagy, dandárparancsnok, aki sikertelenül szólította fel az olaszokat a tüzelés beszüntetésére. A rohamosan növekvő tömeg minden módon igyekezett segíteni a bajba jutott honvédeknek, akik közül sokan az emeleti ablakok rácsait kitördelve, összekötözött lepedőkön ereszkedtek le az utcára. A homlokzat felől széttört bódékból torlaszokat emeltek, mert az olaszok az utcára 27 Tanulmányok Budapest múltjából 417