Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Turányi Kornél: A Józsefváros kialakulása = Die Entwicklung des Vorstadtbezirkes Josefstadt 329-362

ugyanebben az időszakban viszont 4367 ember (az előbbi adat 70,1%-a) halt meg 20. életévének betöltése előtt, azaz 1000 lakosból csak 299 érte el a produktív életkort. A természetes szaporodás nem fedezte a munkaerőszükségletet; a bevándorlók dolgos kezei pótolták a hiányt, el nem apadó áradatuk biztosította a lakosság számának a növekedését. A bevándorlók tehát döntő tényezők városrészünk fejlődésében. Eredetük más és más irányban befolyásolja a lakosság nemzetiségek szerinti megoszlását és foglalkozásuk alakulása szorosan követi a társadalmi viszonyok változásait. A XIX. század elején a nyugatról táplált utánpótlás elapad, és a mag}^ar vidék egyre erősödő beözönlése a városrész elmagyarosodását idézi elő, és hozzájárul munkásosztályának megerősödéséhez is. A XVIII. század derekán csak egy belvárosi elemi iskola gondoskodott az összes pesti gyermekek alsó fokú oktatásáról, de a külvárosok fejlődésével ott is iskolák nyíltak. A Józsefvárosban az 1780-as években már két elemi tanoda működött; egy a későbbi Horváth Mihály térnél, egy pedig az Ősz utcában (ma Szentkirályi utca). A tanítás nyelve magyar, német és szlovák volt. II. József korából három helybeli tanító nevét ismerjük: Haraszti Jakab, Iphmiller József és Steiner Márton. Fizetésük alig biztosította megélhetésüket. Steiner 1789-ben panaszkodik, hogy noha a helyi viszonyoknak megfelelően három nyelven köteles oktatni, évi fizetése csak 195 forint, 54 forinttal kevesebb, mint a helyi templomszolga évi jövedelme.

71 1790-ben egy országos jelentőségű oktatási intézmény telepedett le városrészünkben: az Állatorvosi Főiskola. Ez 1790-től 1795-ig Hülff Bálint házát bérelte ki a mai Lévai Oszkár utca és József utca sarkán, majd 1795-től 1827-ig a mai Rökk Szilárd utcában (amit egy ideig Baromorvos utcának is neveztek) működött Kenedich Benjámin és testvérei házában.

72 A Józsefváros kialakulását követve a XVIII. század első felében egy zsellérközséget ismertünk meg, amely a század végére jelentős kisiparos réteget foglalkoztató agrárkülvárossá alakul tát. A lakosság száma 1712-től 1800-ig csaknem 7000-re növekedett, majd napjainkig megsokszorozódva rövidesen eléri a 150 ooo-et. A XIX. és XX. század fokozottabb ütemet diktált fejlődésének, nem hasonlítható a XVIII. századhoz, amelyben a termelőerők fejletlen volta, valamint a hűbéri és gyarmati rendszer béklyói a gyorsabb kibontakozást akadályozták. Városrészünknek 1800-tól kezdődő története még sok kérdésre vár feleletet: ezek elemzése és megoldása egy további tanulmánynak lenne a feladata. JEGYZETEK 1 Központi Statisztikai Hivatal, i960, évi népszámlálás. 1. Előzetes adatok. Bp. i960, 21, 171. 2 Tanulmányunkban Józsefvároson a Múzeum körút, a Rákóczi út, a Mező Imre út és az Üllői út által határolt területet kell érteni; ez lett később fővárosunk VIII. kerülete. Napjaink VIII. kerülete nagyobb, határát ugyanis 1950-ben a X. 352