Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Turányi Kornél: A Józsefváros kialakulása = Die Entwicklung des Vorstadtbezirkes Josefstadt 329-362

nak be a józsefvárosi anyakönyvek, amelyekben a szláv családneveket

53 az itt következő százalékarányban jegyezték fel: Születési anyakönyvek 1778 21% 1788 18,5% 1798 20,7% Halotti anyakönyvek 1778 26,5% 1788 23,9% 1798 21,9% A szláv nemzetiségűek a családnevekből ítélve tehát a XVIII. század végén a lakosság minegy 20—23%-át alkották. Ettől kezdve azonban fokozatos csökkenésük, helyesebben beolvadásuk (elmagyarosodásuk vagy elnémetesedésük) tapasztalható. 1850-ben a Józsefváros lakosságának io,9%át tekintették szlováknak, ez kétszerese volt Pest összlakosságában képviselt arányuknak (5,8%) ,

54 Szlovákok közé számították azokat is, akik Cseh- és Morvaországból jöttek, ilyen pedig az anyakönyvek tanúsága szerint számos volt. A szláv letelepültek között néhány orosszal is találkozunk, így pl. itt kötött házasságot 1796. február 7-én Mkolavitsch (Nikolajevics?) Mihály vadászmester („venator oriundus ex Russia"). A németek kezdettől fogva a lakosság zömét alkották, bár számarányuk az 1736. évi 73%-ról a század utolsó éveire mintegy 58—60%-ra csökkent.

55 Elsősorban osztrákok és délnémetek (bajorok és svábok) telepedtek le városrészünk első utcáiban, amelyek közül az egyiket Bajor, a másikat pedig Sváb utcának nevezték el.

56 Osztrákok és németek letelepítése a Bécsben székelő kormányzat fő programja. Felsőbb támogatásnak tulajdonítható, hogy a ház- és földtulajdonnal rendelkezők, valamint maga a város vezetősége is elsősorbanenyugatról jött bevándorlók soraiból került ki. Az 1850-es népszámlálás szerint a Józsefváros lakosságának még mindig többségét, az 58,9%-át alkotják, de a múlt század 60-as éveitől kezdve arányszámuk mind gyorsabb ütemben csökken, s ők maguk is elmagyarosodnak. A foglalkozás szerinti megoszlást vizsgálva azt látjuk, hogy a lakosság többsége a század egész folyamán mezőgazdaságból él, de a század végére kialakul egy mindinkább erősödő iparosréteg. Az 1736-os összeírás szerint a városfalon kívül lakó 236 családfenntartóból 173 volt napszámos, vagy kapás, az iparosok száma 13 főt tett ki, ezenkívül 4 fuvaros és 5 kocsmáros is működött itt, a többiek mint kertészek, birkások, vagy vincellérek keresték a kenyerüket.

57 E számok azt bizonyítják, hogy a lakosság 91%-a élt földművelésből vagy állattenyésztésből, 73% családfenntartója napszámos zsellér volt, akik a polgárság szántóit és kertjeit művelték és állatait gondozták. A rendelkezésünkre álló anyakönyvek közül a házassági anyakönyvek azok, amelyeknek adatai leginkább megközelítik azt a célt, hogy belőlük a lakosság foglalkozás szerinti megoszlására következtethessünk. 347