Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Turányi Kornél: A Józsefváros kialakulása = Die Entwicklung des Vorstadtbezirkes Josefstadt 329-362
felmerül városrészünk betelepítésének kérdése, de csak majorok épülnek a területén, s a Belváros közvetlen szomszédságában néhány ház. 1730-tól a Horváth Mihály tér és a Mátyás tér környékén zárt, különálló település jön létre, s inkább egy kis község születésének, mint egy külváros keletkezésének vagyunk a tanúi. Az 1750-es évektől fogva már nem e telep fejlesztése, hanem a Józsefváros egész területének egyenletes beépítése kerül előtérbe. Az új telep fokozatosan összeépül városrészünknek a Belvárossal határos belső területével, s e korszakban már Pest egyik külvárosának kialakulásáról beszélhetünk. A Józsefváros betelepítésére már a Rákóczi-szabadságharc előtt gondoltak: 1696-ban a szentendrei rácok szerettek volna az Illés kútja mellett megtelepülni, de a város tiltakozása meghiúsította tervüket. 25 Az említett évben három, 1703-ban pedig tíz majort írtak össze a pesti határban. 26 A helyüket nem ismerjük, de igen valószínű, hogy ezek közül több a Józsefváros területén épülhetett. A majorok a kuruc-labanc háború viszontagságai során elpusztultak, és a szabadságharc bukása után 1711-től új gazdasági épületeket kellett a pesti határban emelni. 1718-ban már 12 major állott a Józsefváros területén, nagyobbrészt az Illés utcában, az Illés-kút környékén. 27 Mezőgazdasági szempontból kétségtelenül az Illéskút környéke volt e vidék legértékesebb része. A Józsefváros a Népszínház utca, a Mátyás tér és az Orczy tér vonaláig humuszban gazdag áradmányos talaj, amelyben a talajvíz szintje a Duna o pontjához viszonyítva a Múzeum kőrútnál észlelt +1,65 métertől a Nagyvárad térig +14,28 emelkedik. 28 Az Illés utcában tehát könnyű volt ivóvízhez jutni, s az értékes termőtalaj mellett éppen ez a körülmény tette lehetővé azt, hogy majorgazdaságok először itt jöjjenek létre. A majorokban néhány lakóhelyiséget, továbbá istállókat és fészereket találunk. [Elsősorban juhászaira rendezkedtek be, így az előbbiekben már említett Mosel-féle majorban 1752-ben 9 tehenet és 332 birkát, 1786-ban pedig 11 tehenet és 507 birkát őriztek. 29 A korábbiakban említett 1718-as összeírást követő évtizedekben városrészünk területén a majorok száma megháromszorozódott (az 1730 és 1746 közötti évek Pest állattenyésztésének legvirágzóbb korszakát jelentették), noha már a Belvároshoz közelebb fekvőket lebontották, hogy házhelyeknek, majd lakóházaknak adjanak helyet. Az 1720-as évek végén a hatvani és a kecskeméti városkapuknál (tehát az Astoria-szállónál és a Kálvin téren) megjelentek az első házacskák. Számuk az 1734-es összeírás szerint csak tizenegy, közigazgatásilag még a városhoz, tehát a mai Belvároshoz tartoznak. Inkább a város kihelyezett előőrsei, s topográfiai helyzetük nem teszi lehetővé, hogy Pest egyik külvárosának magját képezhessék. Városrészünk történetében az 1730—1733-as évek hoztak fordulatot. A város tanácsa felparcelláztatta a mai Horváth Mihály tér és a Mátyás tér környékén az ún. Pacsirtamező- (L,erchenfeld-) dűlőben elterülő szántókat, s 1734-ig 78 lakóház épült fel a szántóföldek helyén. 30 Kz a szám a városfalon kívül található házak mintegy 70%-át jelentette; az előbb említett évben lefektetett első „külvárosi" telekkönyvben ugyanis 112 340
