Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Holl Béla: Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII-XVIII. században = Die Buchkultur der Bürger von Pest-Ofen im 17-18. Jahrhundert 289-327

nem tartalmának köszönhette, hogy az inventáriumban nem az ,,egyéb", az ,,alii minoris momenti" összefoglaló cím alá került (mint ahogy ezt a korabeli inventáriumokban gyakran találjuk). Riskovics magyar szórakoztató olvasmányai, a „Kartigám", az „Etelka" és az „Arany Perecek" mellé odacsúszik egy-egy igazi ponyva-termék is, a csízió füzete, vagy néhány népkönyv-címre emlékeztető német nyomtatvány („Venus samt dem faulartigen Scharlock"). Sőt még egy egészségügyi „ponyva" adatát is felfedezhetjük: „Noth und Hülfs büchlein für die Bauers I^euthe".

76 A könnyű, szórakoztató és a hasznos, de népszerű olvasmányok különféle fajtái között nem is lehet éles határt vonni, mert az inventáriumok adatai hiányosak. Valójában a könyvjegyzékeken keresztül az egykori olvasónak a kritikája, értékelése tükröződik, aki egymás mellé vonja az egyszerű fabulát, a népies költészetet vagy az ismereteket terjesztő népszerű nyomtatványokat és a magasabb irodalmat. Weissmann könyvei között például a ponyvaízű „Geheimnisse von Philadelphia" közelében megtaláljuk Lessing „Nathan der Weise"-jét és Johann Friedrich Croneck drámáinak és verseinek gyűjteményes kötetét.

77 A literátus ízlésű Freydenbergnél a régi, XVI. századi magyar nyomtatványok között is szereplő Abigail-históriának egy német változata bukkan elő. Liechtenaunénál egy Armida nevű kisasszonyról és egy másik „fenséges polgárkisasszonyról" szóló történetet, Tiborcz Jánosnál Telemachus történetének társaságában egy Wappen Kalender-t és egy népszerű anekdota-gyűjteményt („Studiosus Joviális"), Gundecknél pedig valami mulatságos időtöltőt („Kurzweilig zeit Vertrieber"), sőt az özvegy Bachmanné állattenyésztési szakkönyvei között egy bűvészkönyvet („Neues Zauber und Weisse Buch") is találunk.

78 Az irodalom és ponyva egymással való találkozásának, párhuzamosságának szinte szemtanúi vagyunk. Kölcsönös hatásukat az irodalomtörténet hivatott felmérni . . . Vizsgálódásunknak ezzel végére értünk. Eredményeként huszonhét régi könyv-inventáriumon keresztül bepillanthattunk a XVII—XVIII. század békességet élvező, ennek következtében vagyonosodó, tőkésedő pest-budai városi polgárnak életébe, érdekköreibe, ismeretvilágába, műveltségébe. JEGYZETEK 1 Magánkönyvtárakra vonatkozó adatokat elsősorban a Magyar Könyvszemle évfolyamaiban találunk. Rendszeres kutatást és sorozatos adatközlést ugyanitt Iványi Béla végzett, mely „Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon 1331—1600" címmel az Orsz. Széchényi Könyvtár Kiadványai IV. számaként együtt is megjelent (Bp. 1937). Egész korszakot átfogó, irodalomtörténeti szempontú szintézist először Alszeghy Zsolt adott a XVIII. századra (A könyv és olvasója. Magyar Művelődéstörténet. IV. köt. Barokk és felvilágosodás. Bp. é. n., 483—516.). Újabban figyelemre méltó és a feldolgozás módszerében követendő munka Vörös Károly tanulmánya: Egy győri nemes könyvtára a forradalom előtt (Magyar Könyvszemle (1955) 72—87.). — A teljes szintézis érdekében kívánatos lenne a hazai levéltári könyves emlékeknek és a könyvekben található 315