Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

regionális életét élte — megnő a vonzóereje, másrészt azonban úgy is, hogy az ország keleti és déli megyéiből szintén kezdenek beköltözők megjelenni. Az 50-es években Pest alkalmasint elérte a 10 ooo-es lélekszámot, 1760 körül túl is lépte azt. Rohamos gyorsulással, bevándorlással töltődve fel, a vizsgált korszak végére, 1770-re alighanem elérte a 15 000 főt, talán meg is haladta. A 40-es évek ismert adatai 30, az 50-es évekéi 39, a 60-asokéi már 45%-ban vonatkoznak magyarországi bevándorlókra. A hagyományos Duna melléki osztrák—német letelepedők mellett a cseh—morva tartományokból érkezettek jelentősége növekszik — erre utal a novy jicini takácsok polgárjoga —, és a város vonzóereje messze kiterjed a Balkánra. Az anyakönyvek névanyagának tanulmányozása arra enged következtetni, hogy az 1750-es években Pest lakosságának legalább a fele új bevándorló volt, ami már magában is fogalmat ad a beköltözés mértékéről és üteméről.

17 A vizsgálat tárgyává tett, 84 évre terjedő időszak bevándorlási tendenciája legszemléletesebben a térképvázlatról olvasható le: ez pedig a Duna-vonalnak mint forgalmi ütőérnek fontos szerepét érzékelteti Pest város XVIII. századi benépesedésében. JEGYZETEK 1 így pl- Patachich J'., Die Bürger Pesths in der Vorzeit und Gegenwart. Pest 1834. — Römer F., A régi Pest. Bp. 1873. Előbbi a polgárjegyzék, utóbbi az anyakönyvek adataival foglalkozott behatóan. Pásztor M., Buda és Pest a török uralom után (Bp. 1936) c. munkájában már egyszerre vette figyelembe az anyakönyvek és a polgár jegyzék adatait; ámbár müve statisztikai kiadványként látott napvilágot, nem a számszerű adatokra helyezte a súlyt. Pest és Buda benépesedésére vonatkozólag sok érdekes részadatot közöl, azonban csupán az 1720. évig tárgyalja a két város történetét, így tehát éppen a nagyobb bevándorlás korszaka, amelyről már sok adat áll rendelkezésre, nem került feldolgozásra művében. A legalaposabban a kérdéssel Hlye falvi Lajos foglalkozott, aki statisztikai táblázatokkal, részletes bontásban, foglalkozási ágak szerint sajtó alá rendezte a pesti és budai polgárok betűrendes névjegyzékét 1687-től 1848-ig. E nyomtatott, de könyvárusi forgalomba nem került munka részletesen feltünteti a „Bürgerrolle"ban foglalt származáshely-megjelöléseket. Közli a helységek jelenkori nevét is, de ezek néha tévesek (az anyakönyv alapján helyesbíthetők), a fő hiba azonban az, hogy a helységek megjelölésénél az 1913-as, s nem az egykorú territoriális hovatartozást vette alapul, s így statisztikája megtévesztő. (Pl. a hajdani német birodalmi frank kerület adatai nagyrészt Bajorország rovatába kerültek, holott a Frankföld csak 1815 óta tartozik Bajorországhoz; így a frank bevándorlók bajorokként vannak elkönyvelve stb.) Nem tükrözi Illyefalvi összeállítása (Bp. Főv. Ktr.) a pesti bevándorlást hűen azért sem, mert csak a lakosság egy rétegére: a polgárrá felvettekre terjed ki. 2 Ilyen forrás pl. a Fővárosi levéltárban őrzött s az 1738—39. évi pestisepidémiára vonatkozó ún. „Járványügyi iratok", melynek 2. fasciculusa több összeírást tartalmaz. — A nyomtatásban megjelent történelmi feldolgozások közül különösen kiemelendő Kovács L., Pest szabad királyi város vezetői (bírái és polgármesterei) 1686—1790. c. tanulmánya. (Tanulmányok Budapest múltjából. X. köt.) 3 Fallenbüchl Z., Adatok Pest város XVIII. századi népességének fejlődéséhez. Történeti Statisztikai Közlemények 2. (1958) 1—2., 71—72. 284