Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

Bevándorlás külföldről Jelentős szerepet játszott Pest város népességének alakulásában a bécsi bevándorlás. Már nyomban a visszafoglalás utáni első esztendőkben találkozunk a polgár jegyzékben bécsiekkel. Magas állású, a vezető társadalmi körökhöz tartozó személyek kisebb számban jöttek; az ilyenek inkább Buda népességét gyarapították. Pestre Bécsből főként iparosok telepedtek. A korábbi évtizedekben mindenféle iparág vegyesen fordul elő; később, az 1740-es évektől kezdve azonban határozottan a minőségi munkát szolgáltató, nagyobb jómódot ígérő iparágak vannak túlsúlyban, mint: kelmefestő, selyemszövő, parókakészítő, késműves, serfőző, vendéglős, kávéháztulajdonos, nyomdász stb. 1755—59 közt 3 aranyművest vettek fel polgárnak, s 1767-ben ismét egyet. 1740—1770 közt 42 ismert foglalkozású bécsi beköltöző közül 18 — csaknem a fele — tartozott az említett, nagyobb kvalifikációt és ügyességet kívánó iparoskategóriába. Figyelemre méltó az is, hogy Bécsből számos kertész jött Pestre: az elsőt 1732-ben vették fel a pesti polgárok közé; 1742-ben ismét ketten jelennek meg az anyakönyvekben: az 1750-es években 2, majd 1760—69 közt 3 bécsi kertész nyert pesti polgárjogot. Feltehetően még többen voltak, de ennyiről tudunk biztosan. Ennek a bevándorlásnak az oka nyilván abban rejlik, hogy a nagyváros körül, annak szükségleteire termelő kertészek az erősen fejlődő Pesten jó munkalehetőséget találtak : abban az arányban, ahogyan Pest iparos-kereskedő várossá lett, egyre inkább szükségessé vált a munkájuk. Jellemző, hogy Bécsből csak kevés szolga és napszámos települt át, s a katonai elem is csak mutatóban fordult elő. A bevándorlók egyik legnagyobb kontingensét Alsó-Ausztria szolgáltatta: abszolút szám szerint az összes tartományok és közigazgatási egységek közül innen jöttek a legtöbben. Hogy milyen széles területre terjedt ki ez a migrációs mozgalom, azt már a térképről is könnyen leolvashatjuk. Főként a I^ajta és Bécs közti területen alig van olyan község, amelyből legalább egy beköltöző ne érkezett volna Pestre. Az alsó-ausztriai bevándorlás széles néprétegeket megmozgató jellege jut kifejezésre abban is, hogy minden társadalmi környezetből találunk Pesten jövevényeket. Az iparágak közül az építőipar van túlsúlyban: 1720—1729 közt 5 kőműves és 1 ács szerepel forrásainkban, 1730—1739 közt újabb 18 kőműves és 1 ács, 1740—1745 közt ismét 3 kőműves és 3 ács, két és fél évtized alatt tehát 28 kőműves és 5 ács. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1747. évben összesen 70 kőműves és 35 ács szerepelt a pesti adózók között,

8 akkor látjuk, milyen számottevő volt az alsó-ausztriaiak részesedése ezekben az iparágakban, különösen a kőművesekében. Erős volt még az élelmezéssel kapcsolatos iparágakban működők aránya is az alsó-ausztriai bevándorlók közt: az egész vizsgált korszakban 13 molnárról és 9 pékről van adatunk, de a kádárok és a bognárok száma is elérte a pékekét. Igen sokan jöttek azonban szolgákként és napszámosokként: 1720—29 közt 15, 1730—39 közt 17, 1740—45 közt 7 „famulus" és ,,ope18 Tanulmányok Budapest múltjából 273