Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

jellegű bevándorlási hullám volt, noha kulminációs időszaka (az 1720-as években) nagyjából egybeesett a nyugat-dunántúliéval. Általában véve azonban a dunántúli bevándorlás csúcspontját az 1750-es években érte el: ekkor 103 jövevény mutatható ki az egész területről, ezen a számon belül a nyugati megyék részesedése azonban már kisebb, mint korábban volt. Sopron, Mosón és Vas megyék bevándorlóit foglalkozás szerint megvizsgálva a legnagyobb változatosságot találjuk. A migrációs mozgalom az erősen tagozódott társadalom minden rétegére kiterjedt. Már korán, mindjárt a felszabadulás után megkezdődött a nyugat-dunántúli megyékből az áramlás Pest felé. 1699-ig 14 beköltözőre vonatkozólag találhatunk adatokat, közülük 12 lett polgár. De számuknál is jelentősebb volt politikai és gazdasági súlyuk: többen közülük mint hivatalnokok vagy városi tanácsosok fontos szerepet játszottak Pest életében, míg mások — iparosok és szőlőművesek — jómódú és megállapodott polgári réteg alapjává váltak. A magas polgárosodási százalékarány (Sopron 48, Mosón és Vas 55—55%) a nyugat-dunántúliak szívós gyökérverési szándékáról tanúskodik a pesti talajon. Bár az anyakönyvek tanúsága szerint többen napszámosként vagy szolgaként („operarius" és „famulus") települtek át, itt jómódú szőlősgazdákká és mesteremberekké küzdöttek fel magukat. A bevándorlás a vizsgált korszakban mindig intenzív maradt. Több, később nevessé vált pesti család gyökerei nyúlnak vissza ebbe a három megyébe. B német nevű és anyanyelvű, de magyar államtudatú nemzetségek leszármazottainak szerepét megvilágítani Pest város reformkori gyors elmagyarosodásában érdekes tanulmány tárgya lehetne. A többi dunántúli vármegyék sem egyenlő arányban részesedtek a pesti bevándorlásban. Bsztergom, az ide számított Komárom és kivált Győr példája mutatja, hogy főként a városok népessége törekedett Pest felé. Győr város adta az 1750-es években országos viszonylatban a legtöbb bevándorlót. Kitűnik ez a polgárfelvételek és az anyakönyv számadataiból is. 1751 —1753 közt 4 győri származásút vettek fel a pesti polgárok soraiba; a házasultak matrikulájában 1753-ban egy év alatt 6, 1754ben 5, 1755-ben 3 győri származású bejegyzésével találkozunk; 1757-ben ismét került be győri a pesti polgárok közé: ez az immigrációs folyamat, úgy látszik, tovább is tartott, mert 1762—1764 közt évente egy-egy, 1768-ban pedig egyszerre 3 beköltözőt fogadtak polgárnak ebből a városból Pesten. A győriek majdnem mind iparosok voltak. Hasonló jellegű, bár kisebb arányú a komáromi és az esztergomi bevándorlás is: e Duna menti városok iparosságának Pestre költözése a város forgalmi góccá válásának hatására történt, és összefüggésben állt az ország népességi súlypontjának északnyugatról a centrum felé történő lassú eltolódásával. Veszprém, Fejér, Tolna, Baranya, Zala megyék nem vettek ilyen intenzíven részt a pesti bevándorlásban, Somogyra vonatkozólag nincsen adatunk. Úgy látszik, ezeknek a megyéknek a városai lekötötték az urbanizált vagy urbanizálódni kívánó erőket. Csak Pápa mutat fel az 1750-es, 270