Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287

FALLENBÜCHL ZOLTÁN Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében (1687-1770) Pest város török hódoltság utáni újrabenépesülésének folyamata már régóta érdekli helytörténetünk kutatóit. Sokan foglalkoztak többé­kevésbé bőven a hódoltság utáni újrabenépesedés, a lakosság összetéte­lének és az ebben végbement változásoknak a kérdésével. Figyelmük a népesség származáshelyeire is kiterjedt, azonban ennek statisztikai fel­dolgozása, kivált hosszabb időszakot véve megfigyelési alapul, mind ez ideig nem készült el. 1 Pedig ez a kérdés egyáltalán nem alárendelt jelen­tőségű, mivel sok tekintetben magyarázatot ad a város társadalmi fejlő­désének nem egy homályos pontjára; sőt, a bevándorlók származáshelye és foglalkozási összetétele döntően befolyásolta a város történetét. Pest népességének genetikáját feltárni vonzó, de nem könnyű feladat. Vonzó, mert eddig ismeretlen, vagy alig ismert s főleg nem bizo­nyított tényekre vetít fényt; nem könnyű, mert az alkalmas források hézagosan szolgáltatnak számunkra adatokat. Ilyen esetben csak a kom­binatív módszer ígér sikert. E tanulmány kísérlet egy ilyen módszer alkalmazására. Pest város népességének eredete, és ami azzal együtt jár: összetéte­lének vizsgálata két fő forráson alapszik, melyek rendszerességükkel a fel­dolgozható adatok tömegét szolgáltatták. Az egyik a Pest belvárosi Szűz Mária mennybemeneteléről elnevezett római katolikus plébánia anya­könyve, a másik a pesti polgárrá felvett személyek névjegyzéke, a Fővá­rosi Levéltárban őrzött ún. ,, Bürgerrolle". Az előbbiből különösen a háza­sultakra vonatkozó feljegyzések voltak értékesek e tanulmány szempont­jából: 1703 és 1745 közt rendszeresen, de olykor később is a házasságkötő neve mellé beírták származási helyét. A kereszteltek és az elhunytak anyakönyve mindvégig csak szórványosan tartalmaz ilyen adatokat. A másik forrás, az Illyefalvi Lajos által feldolgozott nyomtatott polgár­jegyzék szintén tartalmaz származáshelymegjelöléseket, természetesen kizárólag a polgárrá felvettekre vonatkozólag. De — kivált az első évtizedekben — az ismert származáshelyű polgárok meglehetős kisebb­ségben vannak az ismeretlen helyről jöttékkel szemben: az anyakönyv sokszor egészíti ki a polgárjegyzék hiányait. A két fő forrás mellett más egyéb forrásokból is sikerült kiegészí­teni a származáshelyekben mutatkozó hiányosságokat: így peres iratok­23Ô

Next

/
Oldalképek
Tartalom