Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226
« 31 A király május 7-i utasítása a personalishoz. Jakab E., Oklevéltár Kolozsvár történetéhez. I. köt. 254—5. A personalis az okleveleket május 20-án írja át. L. az előző jegyzet. 32 Beszterce v. lt. 182. sz. 33 Ez az oklevél számos helyen maradt fenn. Teleki i. m. XII. köt. 27—8.— Teutsch i. m. 102—3. — OL. Ft. Kassa v. titkos levéltára, F. 75. sz. Herpay G., Debreczen szab. kir. város diplomagyűjteményének regesztái. Debrecen 1916, 198. sz. — Az uralkodó előadja ebben az oklevélben, hogy azért volt erre az intézkedésére szükség, „quia procuratores dicti capituli non parva temeritate ducti adeo se difficiles in ea re reddiderunt, ut nullám compositionem, nullamque limitationem et nullám prorsus pacis reformationem nomini ipsius capituli admitterent." 34 Vö. Iványi B., Bártfa szabad királyi város levéltára (a továbbiakban: Iványi, Bártfa. . . ) I. köt. Bp. 1910, 2309, 2339, 2405, 2415, 2419, 2707. sz. 35 L. az idézett besztercei oklevelet és Teleki i. m. XII. köt. 54—55. Ezzel az oklevéllel azonban már el volt döntve a per a városok javára, noha még ítéletet nem hoztak. A felvidéki városok ugyanis már a perköltségek megosztásáról kezdtek tárgyalni. Iványi, Bártfa. . . 2027, 2028. sz. 36 Teleki i. m. XII. köt. 59—69. (A teljes ítéletlevél kiadása.) Az Andreanumra 1. Szentpétery i. m. I. köt. 413. sz. 37 Mindezek tartalmilag vagy egészen átírva Zápolyai István nádor 1496. évi ítéletlevelében. I,. 11. jegyzet. 38 A csanádi és aradi káptalanok előtt 1481. augusztus 23-án, 1488. szeptember 14-én, 1492. január 21-én. Ezeket a tiltakozásokat átírták az 1492. évi ítéletlevélben. 39 1492. november 24-én, a Szt. Mihály oktáváján kezdődött kúriai ülésszak ötvenedik napján. OL. Ft. Beszterce v. lt. 182. sz. — Ez az ülésszak kereskedelemtörténetileg azért is jelentős, mert a szepesi városok nagy árumegállító jogi perében is ekkor ítélkeztek. Domanovszky S., A szepesi városok árumegállító joga. Bp. 1922, 236—43. 40 „cives et incolas civitatum Budensis et Pesthiensis. . . ab omni solutione tributaria ubilibet in hoc regno et intra ambituni eiusdem existentium semper et ubique exemptos liberos et supportâtes fore. . . " OL. Ft. Pozsony v. lt. 2173. sz. Bártfa városát a királyi jogügy igazgató december 26-án értesítette az ítéletről. OL. Ft. C- 261. doboz. Bártfa v. lt. 3082. sz. L. 214. 1. 41 Vö. Szűcs i. m. 108. kk. Elekes, A központosító politika. . . 12—15. 42 E, Fügedi, i. m. 207. 43 Pl. a vámot Debrecenbe helyező és Váradra visszahelyező oklevelekben, vagy az 1492-es ítéletlevélben stb. 44 Bunyitayt (A váradi püspökség. . . II. köt. 291, 1. jegyzet) nem ismervén — úgy látszik •—• az 1476-os Bihar megyei vizsgálatot, és az ott közölt régi tarifát, az tévesztette meg, hogy a városok a káptalan által bemutatott oklevelek között átírattak egy vámtarifát, amit Bihar megye 1343. január i-i átiratában terjesztett elő ellenfelének. {Teleki i. m. XII. köt. 20—21.) Bunyitay ezt, az általa más helyen 1320-ra keltezett vámtarifát (i. m. II. köt. 290, 3. jegyzet) tartotta azonosnak az „antiquum registrum"-mal, noha az nem Nagyváradra, hanem Bihar mezővárosra vonatkozott. 45 Bunyitay, A váradi káptalan. . . . 56. 46 OL. Ft. Beszterce v. lt. 182. sz. 47 Domanovszky S., A harminczadvám eredete (a továbbiakban: Domanovszky, Harmincadvám. . . Bp. 1916, 14, 24, 48 stb. — Fügedi E., Középkori magyar városprivilégiumok (a továbbiakban: Fügedi, Városprivilégiumok). Tanulmányok Budapest múltjából. XIV. köt. 1961, 37. 48 A szászok panaszát a brassói huszadkönyv adatai is megerősítik. A „Societas magna" 1503. június 21-én pl. 1839,30 ft, október i-én pedig 1020 ft értékű kést szállított. (Quellen zur Gesch. der Stadt Kronstadt. Kronstadt, 1886. 1. köt. 37.) 49 Kovachich, M. G., Formulae solennes styli. Pesthini 1799, 418—19. Már az 13 46-os zágrábi vámtarifa is egy százalékos értékvám. —Domanovszky, Harmincadvám. . . 40. 217
