Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226

péterynek, akinek a megállapítása szerint azáltal, hogy a hét, illetve nyolc város magáévá tette a tárnokszéket, annak fejlődése mellékvágányra siklott. A tárnokszék a magyar városok egységes bíróságából egy városcsoport, a budai jog alapján élő városok ítélőszékévé vált.

107 Természetes tehát, hogy noha elvben bármely város továbbra is fellebbezhetett a tárnokszékhez, gyakorlatban kimaradtak a Budánál régebbi és magánjogukban a nemesi magánjoghoz hasonló jogot használó Székesfehérvár és Esztergom,

108 vagy a Zipser Willkür jogrendszerében élő városok feje, Iyőcse,

109 nem beszélve az egészen más jogú bányavárosokról, vagy a soha oda nem tartozó szászokról. Végső soron tehát azáltal, hogy a magyar városok nem akartak lemondani egy egységes városi jog és egy közös, feudális befolyástól mentes bíróság érdekében saját partikuláris jogi kiváltságaikról, a tárnokszék XV. század közepi formája nem a polgári rend egységesülésének előmozdítója, hanem annak inkább szétválasztó ja lett. Pedig a városok között a XV. század második felében az összetartó erők egyre jobban kezdtek érvényesülni a széthúzókkal szemben. Egyre több városszövetség jött létre, szomszédos városok kötöttek egymással véd- és dacszövetségeket. Az uralkodó — Mátyás — maga is támogatta ezeket a szövetségeket, sőt részben elő is segítette létrejöttüket, mint a szász egyetemét,

110 vagy a bányavárosokét.

111 Bár e mögött fiskalitási érdek húzódott, mégis elősegítette a városi polgárság fejlődését is. Az említett városszövetségek többnyire közös ítélőszékkel is rendelkeztek. Már más jellegű szervezetet hozott létre az északkelet-felvidéki öt város, Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben. Ez a szövetség is az azonos gazdasági érdekeken túlmenően a szomszédos feudális urak és a külső ellenség elleni véd- és dacszövetség céljából alakult, azonban közös ítélőszéket nem hozott létre. Három tagja a tárnokszék alá tartozott, míg a másik kettő nem. Az uralkodó viszont az öt város szövetségét is felhasználta saját pénzügyi céljai számára.

112 Persze a városszövetségek létrejötte nem jelentette azt, hogy ugyanazon szövetségbe tartozó városok között ne legyenek érdekellentétek. Nemegyszer pereskednek egymással, sőt igazukat egymással szemben külső feudális erőknél is keresik.

113 Ez annál is inkább érthető, mert a városszövetségeket a patriciátus hozta létre, és nem utolsósorban épp a városi plebejus ellenzék fékentartását szolgálta.

114 A patriciátust ezer szál fűzte a feudális erőkhöz. Kétségtelen tehát, hogy a XV. század második felében megkezdődött a városi polgárság renddé szerveződése, azonban egyelőre csak szomszéd városokból álló, azonos gazdasági érdekű városcsoportok formájában. Ezek között a csoportok között azonban még nincs kapcsolat, sőt még a csoportokon belül is gyakoriak az érdekellentétek. Egyedül a tárnokszék alá tartozó városok alkottak olyan városcsoportot, amelynek tagjai nem egy országrész, hanem az egész ország területéről kerültek ki. Azonban a tárnokszékiek is csak egy frakciót képeztek a többi szabad királyi város között. 205