Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

dec. 19-én halt meg Győrben. (Ráth K., A magyar királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei. Győr 1861, 172.) 81 Pozsony, oki. 1134. sz. Ol. Filmtár. Vö. a 66. jegyzettel. 82 Ortvay T., Pozsony város története. Pozsony 1900, II/3. köt. 66. kk. a névsor, 82, a hosszabb-rövidebb időközökben beszolgáltatott összegek. 83 ipsi cives et commune aut tricesimatores per eos eorum nomine et pro parte civitatis constituti et constituendi. Pozsony, oki. 1180. sz. Oly. Filmtár. 84 Ortvay magyarázat nélkül hagyja, milyen alapon kezelte a város a harmincadot 1440 júniusától, Kováts Ferenc pedig, más lévén a feladata, nem tér ki arra (Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján. Bp. 1902.). Az Ortvay által az 1440—1461 évi bevételekről közölt elszámolási tételek (i. m. 82) a kérdés lényegét homályban hagyják. Előadásából akár az is következtethető volna, hogy a város által 1453-ig beszedett mintegy 35 000 forint Pozsonyt illette. Mondanunk sem kell, hogy királyok és kormányzó nem osztogattak ilyen nagylelkű ajándékokat. A jelenséget az 1440. és 1442-i okleveleknek Ortvay által felületesen elolvasott vagy meg nem értett szövege magyarázza meg. Ortvay legsúlyosabb tévedése az az állítás, hogy a város 1443-ban az egész pozsonyi harmincadhelyet s valamennyi jövedelmét zálogba vette. Valójában ez csak 1452-ben történt meg. (Pozsony, oki. 1725. sz. Ol. Filmtár.) Ezek után kételkednünk kell, hogy a harmincadbevétel címén Pozsonyban elszámolt összegek felszökése valóban az áruforgalom fellendülésével s nem inkább azzal van összefüggésben, hogy a város egyre több harmincadhelyet vett bérbe. 85 Knauz N., Az országos tanács és országgyűlések története 1445—1452. Pest 1859, 27. kk. A név: Ladislaus Farkas de Buda. 86 J. N.Kovachich, Sylloge decretorum comitialium. Pest 1818. S

I. köt. 96. 87 1443. ápr. 6-i levelükben Pozsonyt értesítették tárgyalásaikról s Frigyes ápr. 5-i döntéséről, amelyet az noch vnserm willen getan hat, der sich nicht allain ir, sunder all ander, die vnsers egenanten naturlichen herren kunig Lasla tail sein, ob got wil wol frewen mügén, amelyet azonban a pozsonyiakkal élőszóval kívántak közölni. (Pozsony, oki. 3821. sz. Oly. Filmtár. A név itt: Farkas L,asla.) Kétségtelenül az ápr. 5-i döntés eredménye Frigyes ápr. 9-i országgyűlési meghívóinak kibocsátása, amelyre vonatkozólag 1. Századok 91 (1957) 538- kk-, 363. és 364. jegyzet. Hanusko 1450-ben a nezsideri harmincadot tartotta kezében, s érdekei akkor ellenkeztek Pozsonyéval. (Teleki i. m. X. köt. 274.) Viszályuk 1453. évi részleteiről: Pozsony, old. 4365, 4387, 4424. Oly. Filmtár. 88 Szerémi—Ernyey i. m. 388. kk. 89 cum quodam Iyadislao Farkas alias iudice Budensi per extranearum gentium introductionem huic regno . . . continue nocumenta inferre satagente et per hoc notam infidelitatis . . . incurrente. (Katona i. m. XIII. köt. 103.) 90 Quellen II. sor. 2. köt. 2900. sz. Jóst von Cwssa und Farckas íyasla haubtleute zu Rab. 91 Az 1447. jún. i-i radkersburgi egyezmény (Chmel i. m. I. köt. 238.) az egyetlen forrás, amelyből Győrnek Frigyes kezébe jutását és a kiváltás módját megismerhetjük. B szerint Frigyes kiváltotta Farkas lyászló, Koler Péter és Kassew-i Jodok kezéből a várat és várost s e kiadásai fejében (ratione impensarum pro redemptione . . . factarum) kap Ágoston püspöktől három részletben három év alatt összesen 3000 aranyforintot. A püspök a 3000 aranyforint megfizetését igérő kötelezvénnyel együtt átadja Frigyesnek azt az adóslevelet (literam debiti), amelyet Farkas, Koler és Kassew-i javára Frigyes a vár és város átengedése fejében bizonyos összeg erejéig kiállított. Bzek szerint tehát a püspöknek vissza kell szereznie egy kötelezvényt is, amely nyilvánvalóan nem 3000 aranyforintról szólt. Mivel az utóbbi összeget a püspök közvetlenül Frigyesnek fizeti ki, kétségtelen, hogy a király is annak idején átadta a pénzt Farkasnak és két társának. Fzek azonban kaptak Frigyestől még egy másik kötelezvényt is, csakhogy ezt a király már nem váltotta be, s így Farkasék kezében maradt. Megszerzése a püspök feladata lett. Abból a körülményből, hogy az egyezség nem tünteti fel az összeg nagyságát, azt következtethetjük, hogy áron alul is megszerezhetőnek látszott. Valószínűleg a Farkasaknak külön jutalmul ígért pénzről szólhatott az adóslevél, 183