Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

terjedően tartalmaz bejegyzéseket, a város vezetőségének, a tanácstagoknak, sőt egy-egy évből több-kevesebb tehetős polgárnak nevét is megőrizte. A nevek német jellegűek és német etnikumra utalnak. 15 L. 67. jegyzet. 16 Dl. 26135, 35 031. 17 Décsényi Gy., A somkereki erdélyi család 1415. évi címeres levele és nemzedékrendje. Turul 10 (1892) 110. 18 Fekete Nagy A., A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp. 1934. *57­19 Mollay K., Középkori soproni családnevek. Bp. 1938, 12, 36. — Uő., Sopron a középkor végén. Soproni Szemle 10 (1956) 39. 20 Pataki János nagy gonddal készült tanulmányának (A budai vár közép­kori helyrajza. Budapest Régiségei 15 [1950] köt. 239. kk) 10. vázlatlapja jól tájékoztat a házak fekvéséről. A nyugati házra vonatkozó adatokat azonban a következő módon át kell rendeznünk azon az alapon, hogy Pálóczi 1454-ben Farkas, nem pedig Munich házát, Kompolt meg 1440-ben ugyancsak Farkas házát szerezte meg, az utóbbit — mint látni fogjuk — ideiglenesen. A középső vonal helyesen: Farkas — 1440 — Kompolt — Farkas — 1454 — Pálóczi. A vonal felett: Korlath — Remek Tamás — Thuz, a vonal alatt: Munich — Raudner. 21 Szerémi—Ernyey J., A Majthényiak és a Felvidék. Bp. 1913, 238. — Das Ofner Stadtrecht. Hrsg. von K. Mollay. (Monumenta Historica Budapestinensia. I.) Bp. 1959, 22. 22 Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. Hrsg. mit Unterstützung des Gemeinderathes der k.k. Reichshaupt- und Residenzstadt vom Alterthums­Vereine zu Wien. Redigirt von A. Mayer, (a továbbiakban: Quellen.) Wien 1900, IL sor. II. köt. 2633. sz. : zu Ofen in dem Hause Lasla Tyrenhers obristen richters der Stat Ofen. 23 Pataki i. m. 269. kk. Éppen Farkas László egyik házáról mondják 1454­ben, hogy a Hátsó utcában feküdt. 24 A posztókészítés ismertetése: Szűcs J., Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bp. 1955, 79. kk. 25 A. Doren, Studien aus der Florentiner Wirtschaftsgeschichte. I. köt. (Die Florentiner Wollentuchindustrie vom XIV. bis zum XVI. Jahrhundert.) Stuttgart 1901, 52. kk. 26 G. Schmoller, Die Straßburger Tucher- und Weberzunft. Straßburg 1879, 418, 435. kk., 445. — K. Bücher, Die Bevölkerung von Frankfurt am Main im XIV. und XV. Jahrhundert. I. köt. Tübingen 1886, 89. kk. kellő magyarázat nélkül hagyja, hogy a frankfurti takácscéh 223 mestere közt 1387-ben csak egy posztónyíró volt. 27 A kifejezést helyesen magyarázza Szűcs i. m. 207. 28 Mozin—Biber —Hölder, Neues vollständiges Wörterbuch der deutschen und französischen Sprache. Deutscher Teil. Stuttgart und Tübingen 1823, 2. kiad. I. köt. 404. 29 Schmoller i. m. 459. — M. Stoeven, Der Gewandschnitt in den deutschen Städten des Mittelalters. (Abhandlungen zur mittleren und neueren Geschichte. 59. köt.) Berlin und Leipzig 1915, 35. kk. 30 A . Luschin, Wiens Münzwesen, Handel und Verkehr im späteren Mittel­alter. (Separatabdruck aus Band II der „Geschichte der Stadt Wien"). Wien 1902, 102. kk. — W. Kisch, Die alten Straßen und Plätze Wien's. Wien 1883, 621. ­Wolmuth-Caniesina.FlanevonWien. 1856. (Az 1547-i térkép hasonmás kiadása.) 5. 31 domum ... necnon cameram lapideam pro incidendis pannis aptam eidem domui a tergo immediate annexam. (Dl. 11 944.) 32 domum lapideam . . . inter domos in medio duorum vicorum utriusque scilicet S. Georgii habitas in superiore fine boltarum, ubi parmi vendi consueverint, existentem, a latere aquilonari domum seu fundum curie magistri Meel civis Budensis immediate habentem. St. Katona, História eritica regum Hungáriáé. Pest 1790, XIII. köt. 103. 33 Pataki i. m. 244. kk. 272. 12* 179

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom