Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

sőt akkor is, amidőn a királyi hatalom mélypontjára süllyedt.

135 Jelentőségét a királyi várhoz való közelségének köszönhette. Ispánja, amidőn a király vagy a királyné nevezte ki, rendesen a jobb módú, előkelőbb köznemesek közül került ki. Ilyen volt Zsigmond idejében, a XV. század elején Hardi Miklós, vagy Borbála megbízásából 1435-ben Thuróczi Balázs.

136 Nem tudjuk, milyen címen került Garai László kezébe a sziget, s döntötte el ennélfogva, hogy ki legyen annak ispánja vagy, mint a szomszédok és a hiteleshelyi oklevelek mondották, officialisa. Ez az utóbbi, a comes-nél jóval szerényebb név másnak tünteti fel Farkas helyzetét, mint az ispán megjelölés. Földesúri megbízott az officialis, tehát familiáris, aki urát megegyezésszerűen szolgálja, s szolgálatának időtartama alatt részben büntetőjogi vonatkozásban is annak ellenőrzése alatt áll.

137 Mivel Farkas magát ispánnak nevezte,

138 úgy tűnhet fel, mintha szépítgetni kívánta volna Garaihoz fűződő viszonyát. Úgy véljük, nem hiúság vezette, s a comes cím az, amely hűen fejezi ki Farkas helyzetét. A bécsi kezességvállalás és a simontornyai bérlet feljogosít annak a feltételezésére, hogy Farkas ismét valamiféle kölcsönt nyújthatott a nádornak, s ez biztosítékul adta át neki Csepel-sziget igazgatását. Farkas elhatározását, hogy miért éppen ezt kívánta, megmagyarázza az a tény, hogy a szigeten két királyi falut — Szentmiklóst és Szentmártont —, mint tudjuk, régtől fogva s ekkor még mindig zálogul tartott kezében, s bizonyára szerepet játszott még Buda szomszédsága is. Az ispáni tiszt azt jelentette, hogy Farkas kiterjedt bírói hatalmat gyakorolhat zálogbirtokain, ezek jobbágyait nemcsak mint egyszerű birtokos kormányozhatja. Sőt arról sem feledkezhetünk meg, hogy az ispáni jogkört fel lehetett használni újabb birtokok végleges megszerzésére is. Túlságosan merész volna — elismerjük — a feltevés, hogy Farkas éppen a Csepel-szigetet óhajtotta volna örök tulajdonul megszerezni, s az ehhez vezető úton az ispáni tiszt elnyerése csak egy lépés lett volna, maga a tény azonban, hogy ily birtokot kívánt a magáénak mondani, el nem vitatható. Gárdony örök birtokul történt megszerzése 1456-ban nem Farkasra kényszerített, hanem általa óhajtott megoldás lehetett. Ha városa, Buda már 1454-ben nobilisnak nevezte Csepel-szigeti ispánsága alapján, most még inkább annak volt tekinthető. Forma szerint ugyan nem nyert nemességet, nem kapott oklevelet, amely kiemelte volna a parasztság állapotából, mint Kapi Andrást,

139 címeradományban sem részesült, de ezekre nem is volt szüksége. A nemestől ekkor a társadalom még nem kívánta meg a királyi privilégium felmutatását. A nemességnek ezt a feltételét csak Werbőczy mondotta ki, a XV. században a földbirtok a szokás erejével nemessé tett polgárokat. Címere pedig eddig is volt.

140 Farkas ily módon eljutott oda, ahová a feudális társadalmi rend szükségképpen elvezeti mindazokat a polgárokat, akik nem megdöntésére törekszenek: maga is feudalizálódott, nemessé lett. Helyzetének előnyeit nem élvezhette sokáig. 1457 januárjában a Budán dühöngő járvány, amely — miután végzett Hunyadival — idáig feljutott, kioltotta életét. Egykori „szolgája", Kochaim János 1457. jan. 13-i leveléből a pusztulás 12 Tanulmányok Budapest múltjából 177