Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187
Afelől, hogy élt a felhatalmazással, és a jobbágyoktól a legnagyobb teljesítményeket követelte, nem lehet kétségünk. Élete ekkortájt átalakult, s egyre inkább a birtokos nemesekéhez lett hasonlóvá. Külsőleg abban nyilvánult meg a változás, hogy hiteleshely és nádor egyaránt az ekkor nemesek számára is megtisztelő ,,egregius" jelzővel illette. 1453-ban egy hatalmaskodási per központjába került. A vád szerint, amelyet a vizsgálatok igazoltak, a Nyúl-szigeti apácák taksonyi és varsányi jobbágyaival rátört Harasztira, s ott a Gecseiek, Nagygutori Nagy I^ászló és Szentmihályi Iyászló 16 jobbágyát s a plébános két tanulóját megverette, megsebesíttette, közülük hatot elfogatott, a szigeten levő erdőt pedig kivágatta. 128 Az ilyesféle hatalmaskodások mindennapi jelenségek voltak, és Farkassal kapcsolatban is az a legfontosabb kérdés, amelyre azonban, sajnos, felelni nem tudunk, miként jutott ahhoz, hogy a Nyúl-szigeti apácák beleegyezésével mintegy száz jobbágyukat felhasználhatta akciójában. 129 Valamiféle üzleti kapcsolat, esetleg birtokbérlet lehetett az előzmény? Annál több joggal kérdezhetjük ezt, mert Farkas esetében az okleveles adatoknak véletlennel alig magyarázható egyezése valósággal megköveteli, hogy a legegyszerűbb jogügyletei mögött is valami rejtett összefüggést keressünk. Pálóczi I^ászló országbírónak Helmecről 1454. ápr. 12-én Pozsonyhoz intézett felszólítása — hogy a polgárok 2000 aranyforintnyi tartozásuk utolsó részletét, 750 aranyforintot, bár csak pünkösdkor kellene megfizetniük, már most adják meg, letétbe helyezve Farkas Iyászlónál, akitől majd akkor az egész összegről szóló elismervényt meg fogják kapni 130 — magában is tanulságos, mert azt igazolja, hogy Farkast a Hunyadi-párthoz számítható egyik országnagy bizalmas emberének tekintette. Ugyancsak lényeges az a felvilágosítás, amely szerint 1454. máj. 31-én Farkas egy budai kőházát 750 aranyforintért eladta Pálóczi Jánosnak. 131 lehetséges, hogy a ház azonos a Farkastól 1440-ben elkobzott egyik fekvőséggel, 132 azonban mindenképpen a kereskedőnegyedben feküdt, mivel mindkét szomszédja kereskedő volt. 133 Ami meglepő, az a ház vételárának egyezése az országbíró követelésével s az a körülmény, hogy a vásárló a Pálóczi család tagja. 134 Nem lehetetlen ugyan, de mégsem valószínű, hogy a két oklevél tartalma közt nincs összefüggés, éppen csak magyarázatot nem tudunk adni. Arra lehetne gondolnunk, hogy a pozsonyiaktól járó 750 aranyforintra Farkasnak volt sürgős szüksége, s az országbíró az ő kedvéért kívánta a pozsonyiaktól az összeg idő előtti lerovását, Farkas pedig a ház átengedésével voltaképpen tartozását egyenlítette ki. Ha valóban ez volna a háttér, Farkas és a Pálóczi család érdekeinek találkozását nem lehetne efemer jellegűnek tartanunk. Ugyanekkor a Hunyadival következetesen szemben álló — 1447 szept. óta nádor — Garai I^ászlóval nemcsak fenntartotta kapcsolatát, hanem még szorosabbra fűzte, kérve és elfogadva tőle a Csepel-sziget ispáni tisztét. A Nagy-szigetet, amint gyakran nevezték, a királyi udvar ellátására szolgáló uradalmak közé számították az egész középkoron át, 176
