Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187
környéki középső szakaszával azonos. Farkas egyik háza az utca keleti — mai páratlan számozású — oldalán feküdt Vilmos polgár és Ádám pap házai között, a másik körülbelül vele szemben, a nyugati oldalon, Korlath bíró és Munich Henrik házaitól közrefogva. 20 Munich Siebenlinderjános veje volt, s joggal tehetjük fel, hogy a házat apósától, Buda egykori bírájától örökölte. 21 A két bírói család háza közti épület díszben és nagyságban bizonyára hozzá illett szomszédjaihoz, s alkalmas színhely, hogy ott 1438. márc. 17-én Kassa város bírája és három esküdtje, Pest bírája és két esküdtje, Eperjes bírája és két esküdtje összeüljön Szentgyörgyi László és Bazini György magyar, Hohenberg István és Doss Erhart osztrák urakkal, s Albert király szóbeli utasítására ítéletet hozzon egy bécsi viaszöntőnek alkalmazottjával támadt viszályában. 22 A Német utca lakóinak foglalkozására az utca többi, párhuzamosan használt nevéből következtethetünk. Bár a középkori utcák nem tagolódtak a ma szokásos módon külön elnevezésű részekre, hanem egy-egy megjelölés annak egyszer rövidebb, máskor hosszabb részére terjedt ki, a Német utcát szokatlanul sok névvel ruházták fel. Mellőzve az északi részen fekvő Mindenszentek-kápolna után nyert, valamint a kevésbé j ellemző Hátsó utca nevét, 23 a jellegzetes Nyíró és Posztómetsző neveket kell kiemelnünk. A nyírás a posztókészítés utolsó fázisának, az appretálásnak, azaz a szövőszékről lekerült nyers szövetnek az ismételt mosással, ványolással, szárítással, simítással együtt egyik szakasza, s feladata a szövetet a bolyhóktól megszabadítva egyenletessé tenni. 24 A munkafolyamat befejező része, a nyírással együtt oly fontos műveletnek számított, a szövet tetszetős voltát annyira fokozta, hogy Firenzében rendszeresen megismételték. 25 A posztónyírás nagy gyakorlatot és ügyes kezet kívánt. Nem tömegmunka volt. A nyírok száma nem is magas. Több-kevesebb azonban minden középkori városban található, ahol takácsok tevékenykedtek, mivel a szövőipar fejlődése általában a munkamegosztás irányában haladt, a kereskedelmi forgalomba pedig nagy tömeg posztó került nyíratlanul. 26 A feltételek a posztónyíró foglalkozás folytatásához Budán sem hiányoztak, s bár túlzás volna itteni fejlett posztókészítésről beszélni, tömegigények kielégítésére szolgáló készítmények a Nyíró utcában elnyerhették végső alakjukat. A posztómetszők, a pannicidák, akik után az utca másik nevét kapta, nem kézművesek voltak, hanem kereskedők. Páriz-Pápainak Bod Péter által átdolgozott szótára még megkülönböztette a posztómetszőt (pannicida, Tuchschneider) a posztókészítőtől (pannifex, Tuchmacher) és posztónyírótól (tonsor panni, Tuchscherer), de Bartal szótára tévesen a szűrposztókészítővel, sőt szabóval azonosította. Pannos incidere annyit jelentett, hogy a kereskedő jogosult a végposztóból a vevő által igényelt részt rőfszámra lemérni, lemetszeni és eladni. Az incisio pannorum német megfelelője, a Gewandschnitt, s még inkább az incisornak Gewandschneider jelentése csak bennünk kelti a kézművesség képzetét, 27 a francia számára ,,le commerce de drap en détail, droit de vendre du drap à 157
