Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151
regis adsit consiliis et etiam non vocatus accédât, ut omnia sigilliferi regii clerici sui manu signentur, omnia cancellarii consilio disponantur; item ut, suffragantibus ei per Dei gratiam meritis non moriatur nisi archiepiscopus aut episcopus, si voluerit". Z. Fiala, Panovnické listini, kancellár a zemsky soud za Premysla II (1247—1253—1278.) Sbornik Archivnich práci archivu mirdsterstva vnitra. Praha 1951, 246. — Közép-Európa keleti részein, pl. Csehországban ez a kapcsolat még a XIII. század második felében is szoros. II. Pfemysl egy 1268-i oklevelében így ír: „eccelsie Wissegrad, que est capella nostre regie magnificentie specialis, ad quam etiam cancellarie nostre officium a longe auctoritatis predecessorum nostrorum temporibus est annexum. . ." Fiala i. m. 252. 147 Írásbeliségéről a 131. és 132. jegyzetben idézetteken kívül még a köv. munkák foglalkoznak: Fejérpataky L., A királyi kancellária az Árpádok korában. Bp. 1885, 17—67. (passim). — Hajnik I., A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt. Bp. 1899, 58—60. —• Szentpátery I., A királyi titkos kancellária történetéhez. Századok 48 (1914) 440—445. — Uô., Magyar oklevéltan. Bp. 1930, 156—159. —• Gerics J., A királyi kápolna tagjai által folytatott hiteleshelyi tevékenység történetéhez. levéltári Közlemények 27 ( I 95°) 33—34148 Karoling-kori analógiák alapján. /. Fleckenstein, Die Hofkapelle der deutschen Könige. I. Stuttgart 1959, 44—95. (és passim). — I. László 1093-i oklevelének írója: Timotheus capellanorum ultimus. Jelzőjéből társaira is következtethetünk, ha nem csupán alázatosságból használta. Ji 091 tájáról való hiteles oklevél alapján készült hamisítvány.) Szentpátery I., Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. 1. Bp. 1923, 27. reg. 149 Janzsó T., Szent László király oklevelei. Szombathely 1917, 35. 150 Szigetszentmárton (1285) máj. 4. Nos capellani domini regis. . .Miklós nádor 1374. máj. 5-i ítéletlevelében. OL. Dl. 42 007. Borsa I., Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. 1. 1961, 3357. reg. — Gerics, (a 147. jegyzetben i. m.) 33—34151 Titkos kancellári címe azonban nem függ össze királyi kápolnaispáni oklevéladásával, következésképpen kancelláriája sem azonos a titkos kancelláriával, mint Gárdonyi és Hajnik hitte. Szentpétery, (a 147. jegyzetben i. m.) Századok 48 (1914) 440—445. — Kumorovitz, Kir. kápolnaispán 479—488. János dobokai főesperes ui. kivétel, mert kápolnaispánsága mellett a titkos kancellária vezetője is lehetett. Gárdonyi, Titkos kanc. 195. — A királyi kápolnaispánnak általunk ismert utolsó régitípusú oklevele 1374. nov. 4-én kelt. Oly. Dl. 6243. 152 Pl. OL. Dl. 91 823.1376. márc. 22. 1. Lajos statutorialis mandátuma középpecsétje alatt. — OL. Dl. 9883. 1412. febr. 6. Zsigmond parancsára Gergely királyi kápolnaispán határjárást végez. — 1337-ből (jún. 29.) van példánk arra is, hogy a királyi kápolnaispán — bírói parancsra — eltiltás végrehajtásához küldi ki emberét (Michaelem nostrum hominem pro testimonio misissemus), s erről, mint a hiteleshelyek, jelentést küld a bíróságnak. OL. Dl. 3077. 153 Erre vall Zsigmond 1427. jún 2-i oklevele, melyben a királyi kápolnaispán előtt visszafizetendő kölcsönről van szó. Bártfai i. m. 154, 618. reg. Néha középpecsétes királyi transsumptummal is találkozunk ebben a korszakban. Pl. OL. Dl. 43 462. (1420. ápr. 14.) 154 Kumorovitz L. B., A specialis praesentia regia pecséthasználata Zsigmond korában. Domanovszky-Emlékkönyv. Bp. 1937, 4 22 —439155 A királyi kápolnaispán kancelláriájának „audientia" jellegéről több alkalommal, utoljára „Audientia, praesentia" címmel a Notter-Emlékkönyvben emlékeztünk meg. (Bp. 1941, 684—712.) - A Rota-döntvény kihirdetésének az intézmény pecsétjére vonatkozó, diplomatikai szempontból felbecsülhetetlen értékű része teljes mértékben megerősíti közvetett úton tett régi megállapításainkat. 156 L. a 154. jegyzet. 157 Kumorovitz, Kir. kápolnaisp. . . 465. 158 Gerics i. m. 32. — 1436-ban a középpecsét már nem volt a kápolnaispán kezében. 10 Tanulmányok Budapest múltjából 145
