Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151
ig6i, i88—199. 115. sz. Gyöngyösi forrásértékére von. 1. Mályusz E., A pálosrend a középkor végén. Egyháztörténet 3(1945) 1—53. Most márkáz a kérdés, hogy az ismertetett négy forrásnak mennyi a történeti hitele? Az Érdy-kódexszel már régóta és sokan foglalkoztak, s a különböző nézeteket Áldásy A. és Kelényi O. foglalta össze. Kelényi szerint „volt egy XIV. századból származó latin kézirat a Szent magyarországi átvitelének történetéről, amelyet még a XVII. század közepén is ismertek. Ezt Gamans J. másolta le az Acta Sanctorum számára (1663). A kéziratot Fuhrmann M. rendezte sajtó alá, bő jegyzetekkel pedig Pesten, Patzkó János nyomdájában jelent meg 1799-ben". Kelényi azonban úgy véli, hogy a translatio szövegét a történeti adatok felhasználásával Bálint állította össze. Az ő közlését használta fel (az 1540-i) pálos breviárium szerkesztője, és a Gamans által leírt kézirat Bálint szövegének másolata volt, Bálint munkáját pedig — pongyolán — a Karthauzi Névtelen használta fel. (Kelényi i. m. 91—93.) Áldásy — Ipolyival szemben — az ősszöveg szerzőjét Alsáni Bálint környezetének az emberei közül valónak véli, keletkezési idejét pedig az 1381 és 1385 közötti időre teszi azért, mert a pécsi püspököt nem nevezi bíborosnak. {Áldásy A., Alsáni Bálint bíbornok. Bp. 1903, 79—86.) Végeredményben tehát Áldásy közelítette meg legjobban az igazságot azért, mert az ismertetett források mind egy ősszövegre utalnak, melynek ma ismert legrégibb példányát az 1454-i breviárium képviseli. (Még az „Acta Sanctorum" szövege is, s az 1454-i breviárium l v-ján egy ismeretlen kéz (úgy látszik helyesen) jegyezte meg a következőket: „Ex huius (ti. editionis) breviario descripsit R. P. Joannes Gamans S. J. históriám translationis corporis S. P. primi Eremitae, quam communicavit R. P. Ioanni Bollando et iste inseruit Actis Sanctorum ad diem 10 mensis Ianuarii"). Keletkezése az 1382-i nagykáptalan intézkedésére vezetendő vissza, (Gyöngyösi i. Inventariumában a következőket írja: „In hoc anno [1382] in capitulo generali statútum est, ut festa sanctorum Pauli primi eremitae et Augustini sollemniter celebrentur et quod in maioribus horis commemorationes de eis fiant, quando aliud festum non impedierit"), ami — véleményünk szerint — a capella regia korabeli jelölési módja alapján egyúttal azt is jelenti, hogy a lectio állítása nem anakronizmus: kápolnája a déli palota királyi kápolnája és nem a Kammerhof-béli Szent Márton-kápolna. (Zolnay L., A XIII— XIV századi budavári királyi szálláshely. Művészettörténeti Értesítő 1 (1952) 26.; Gárdonyi, Buda helyrajza. 78.; Divald K. még tovább menve — a Márton-kápolnát a királyi palotába helyezi. Budapest művészete a török hódoltság előtt. Bp. é. n., 129.) Anakronizmus tehát csak a Magyar Bálint- és az Érdy-kódex-féle névadás lehetne — akkor, ha Szent Jánost a kápolna XIV. századi patrónusának, illetve titulusának tekintenék. Egy XVI. századi legendaíró királyi kápolnának, a tényleges helyzetnek megfelelően, csak a királyi palota kápolnáját tekinthette, s nem kellett tudnia, hogy titulusa jóval 1489 után — és csak lassan — változott Alamizsnás Szent Jánosra, annál is inkább, mert a királyi palota rectora és mások még 1498-ban, és később (Szerémi) is úgy tudják, hogy kápolnájuk Szűz Mária tiszteletére emeltetett. Az elmondottakat tehát összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg: 1. Remete Szent Pál ereklyéivel 1381. okt. 4-én indultak el Velencéből; 2. ismeretlen napon Budára érve, ideiglenesen a királyi kápolnában helyezték el azokat és 3. innen nov. 14-én vitték át azokat a budaszentlőrinci pálos kolostorba. Hogy mikor érkezett az ereklyéket szállító küldöttség Budára, az a forrásokból nem derül ki, sőt erről azok a historikusok sem tudnak közelebbit, akikre e dátummal kapcsolatban hivatkozás történik. (Zolnay i. m. 27., s az 52. jegyzetében idézett munkák; Zolnay, [a 75. jegyzetben i. m.] 31—32.) A budai Szent Márton-kápolnának és az 1381. évi Szent Márton-ünnepnek (nov. 11.) az ereklyékkel kapcsolatban — legalább a források tanúsága szerint —, egymáshoz semmi köze nincsen. Hozzátehetjük végül, hogy már Gyöngyösi szerint is I. I^ajos azért adományozta a Kammerhofot a pálosoknak az ereklyék hazahozatala után, hogy zavaros időkben ne a város határában fekvő monostorban, hanem a védett budai várban őrizhessék azokat. (Vitae fratrum. . .f. 75.) — A pálos és karthauzi forrásokon kívül, 1499 óta, a ferences Temesvári Pelbárt is Pomerium(ai)nak különböző kiadásaiban Alamizsnás Szent János ereklyéit a budai vár (titulus nélküli) királyi kápolnájában (Bude, in 142
