Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151

rész a margitszigeti apácáknak jusson (quod percepció duarum parcium oblacionum, que a Christi fidelibus proveniunt capelle regie vocate, site in Castro Bude. . . ad priorissam et conventum. . . de antiqua consuetudine dinoscitur pertinere. . . , verum uni versi clerici eiusdem capelle. . . prefatas duas partes ipsarum oblacionum. . . receperunt minus iuste, ipsasque suis usibus applicarunt. . . Mon. Rom. Vespr. II. köt. 58.) Ez a szöveg csak a Nagyboldogasszony-plébániatemplomra vonatkozhatik, mert — mint már Gerevich rámutatott — a királyi kápolna sohasem osztozott jövedelmében az apácákkal (Budapest műemlékei. I. köt. 262.; 1. 99. jegyzet), ellenben ilyesféle viszonyban állott velük a királyi alapítású kápolnából plébániatemplommá bővített Nagyboldogasszony-templom. (Jankovich i. m. 72, 82. — Gárdonyi A., Városi plébániák kiváltságos állása a középkorban KárolyiEmlékkönyv. 1933, 171. — Uő., Buda középkori helyrajza [a továbbiakban: Buda helyrajza]. Tanulmány ok Budapest múltjából. IV. köt. Bp. 1936., 62.) Kgyébként az 1332-es pápai oklevél szövege — mert maga is elárulja, hogy a templomot, eredete alapján, csak mondják királyi kápolnának — egyedül ezt az értelmezést engedi meg, mert olyan kápolnáról (templomról) szól, melyet a hívek rendszeresen és tömegesen látogatnak, és letehetik adományaikat az ott lelkészkedő papság részére. Ilyen vonatkozásban egy, arisztokratikus jellegénél fogva a tömegek elől szükségképpen elzárt királyi kápolna nem jöhet itt szóba még akkor sem, ha lett volna is ilyen akkoriban a budai várban. 20 Ozorai Pipo 1410 júniusától kb. aug. 20-ig tárgyalt Rómában. (Zsigmondkori okit. II. 2. 382, 408., 7737. és 7878. reg.) Aug. i-én a pápa azt írja, hogy a király követe, Pipo temesi ispán útján kérte, bízzon meg valakit a magyar egyház megreformálásával. (Zsigmondkori okit. II. 2. 395., 7802. reg.) A magyar egyházi állapotokról, Zsigmond nevében, Ozorai Pipo informálta a pápát. Az 1410. aug. 3-i oklevél szerint is a követ tájékoztatja a pápát a Szent Zsigmond- (illetve Szűz Mária) prépostság alapításáról. Hogy a budai és a Buda környéki királyi kápolnákról is eshetett szó ez alkalommal, az 1410. aug. 18-i oklevélen kívül erősen valószínűsíti a pápának ugyanaznap kelt oklevele, melyben teljesíti Zsigmondnak azt a kívánságát, „hogy a sok szentnek az ő hatalmában levő ereklyéit évente Szent Györgynapkor a papok és más egyháziak az összesereglő nép előtt hozzáférhetővé tegyék. . , megállapítva a módot, az ünnepélyességet és helyet", s felhatalmazza követét, hogy az ereklyéket akkor felkeresőknek, ha a megadott feltételeknek eleget tesznek, 30 évi és harmincszor negyvennapi búcsút engedélyezhet. (Zsigmondkori okit., II. 2. 407., 7868. reg.) Mindez elfogadhatóvá teszi azt a feltevésünket, hogy Ozorai Pipo nemcsak a Buda környéki, hanem a budavári királyi kápolnákról is tájékoztatta a pápát, csak az a kár, hogy az 1410. aug. 18-i búcsúengedély nem sorolja fel őket helyük és titulusaik szerint. 21 Kisbán E., A magyar pálosrend története. I. köt. Bp. 1938, 17—no. — Györffy Gy., Adatok a Pilis megyei monostorok középkori történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 5 (1956) 283. (Pilisszentkereszt.) —• L- még a 186. jegyzetet. 22 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL-) Dl. 34367., az 1419.jún. 4-i oklevél szövege után 1429-ben hozzáírva. —Mályusz E., A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban. Levéltári Közlemények 6 (1928) 100—101., VIII. Strezai kolostor, 37. reg. 23 Pl. OL. Dl. 95 333- (1421.) 24 OL. Dl. 35 036. Átírta 1454. dec. 15-én V. László, ezt pedig 1461. szept. i-én a budai káptalan. 25 OL. Dl. 34 695. 1417. dec. 28. /1426. máj. 29. Budai kápt./ 1466. jan. 26. Csázmai kápt. /1493. jan. 30. Osvaldus zágrábi püsp./ 1493. márc. 5. György zágrábi püspöki vikárius. 26

1418. márc. 9. és máj. 10-e között szerkeszthették, mert a benne szereplők közül Thomas de Berengaris 1418. márc. 9-én lett cappacioi választott püspök (Eubel, Hierarchia catholica mediiaevil. köt. 171.), és 1418. máj. 10-én Iacobus de Camplo Konstanzban már átírta. (Egyet. Könyvt. Kézirattára. Cod. Lat. 115., f. 57—59.) Hat példányát ismerjük: 1. Iacobus de Camplo említett átírása; 2. OL. Dl. 10 817. Csehi János közjegyző 1418. júl. 4-i oklevelében, melyet a pécsi káptalan írt át 1442. ápr. 22-én; 3. OL. Dl. 817. Csehi János közjegyző 1419. jún. 3-i átírásá134