Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151
seknek, a nyolcvanas években pedig ezekhez csatlakoznak még a kancellár pecsétje alatt kiállított királyi mandátumok. Ennek az igazságügyi és kancelláriai reformnak az eredményei a következőkben foglalhatók össze: I. A specialis nótáriusnak a király oldalán működő kancelláriai alakulatát 1371 körül háttérbe szorította a tulajdonképpeni kancellária, illetve annak egy szintén mozgó osztálya, amely eddig is a titkos pecsét alatt adott ki elsősorban kegyelmi természetű királyi okleveleket, s amelyből, éppen e reform kapcsán, alakult ki a titkos kancellár vezetése alatt álló titkos kancellária. 2. 1371 óta egy ideig úton és otthon egyaránt a nagy- és titkos kancellária általában párhuzamosan bonyolítja le a királyi oklevéladást. 3. 1376 óta a királyi bírói parancslevelek legnagyobb részén már a királyi középpecsétet találjuk, egy részük pedig, az akkoriban (állandó bírósággá) szervezett specialis praesentia regia kiadványaiként, a kancellár pecsétje alatt (és saját irodájából) kerül az érdekeltek kezébe. 156 A királyi kápolnaispánnak ez az újabb működése a XV. század első negyedében érte el virágkorát, a harmincas években azonban kiadványai egyre ritkulnak, 157 ami alighanem az 1430 és 1435 között megfigyelhető újabb bírósági reformmal hozható kapcsolatba. A király nevében kibocsátott parancslevelek ezután a királyi kancelláriából kelnek, az oklevélátírások és a pereskedéssel kapcsolatos bevallások (peregyezségek) kiállítását pedig fokozatosan az udvari bíróságok kancelláriái veszik át. Ezzel aztán, 1435 körül, a királyi kápolnaispán oklevéladó működése megszűnt, s a királyi középpecséttel sem találkozunk többé. 158 * A királyi kápolna papságának a tevékenysége ezzel nálunk is végleg a liturgia területére korlátozódik, minek következtében a reá vonatkozó adatok is egyre fogynak, s ezentúl a Zsigmond alapította második kápolnát csak elvétve mondják királyi kápolnának. így 1434-ben egyszerűen mint Szűz Mária-kápolnát említi egy adatunk. 159 Ha a király 1437. okt. 19-én említett lectora és aulicusa kápolnánk tagja volt, káptalani szervezete Zsigmond uralkodásának utolsó napjaiban még fennállhatott. 160 1450-ben újból királyi kápolnának nevezi egy oklevelünk 161 s a Pesten egybegyűlt rendek V. Miklós pápához küldött levele. 162 1451. márc. 7-én Hunyadi János kormányzó és az országtanács azt mondja róla, hogy fényes egyház, illetve kápolna ez (insignis ecclesia sive capella), Zsigmond király alapította, halála miatt azonban kellően nem dotálta, ezért kérik a pápát: tekintettel arra, hogy Buda királyi székhely, emelje prépostsággá, csatolja hozzá az elenyészett dömösi monostor birtokait, állapítsa meg kanonokjainak a számát, s adományozza az ország alkancellárjának, Hazywazo-i (Bothos) Istvánnak. 163 1451-ben tehát már nem tudják, hogy negyven évvel ezelőtt Zsigmond prépostságként alapította, s elhallgatják, hogy királyi kápolna volt. 164 A pápa teljesítette a kormányzó és tanácsa kérését, s bár a dömösi prépostság birtokait nem sikerült megszerezni, 165 a budavári kiskáptalan Mohácsig fennállott, s az 128
