Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42
Minden bizonnyal kevés számú templomára és papjára a püspök közvetlenül még maga is felügyelhetett. A presbytereknek a comes-szel együtt való szereplése, valamint az ispánság területi meghatározásának a püspökségek egyházigazgatási beosztására általában gyakorolt jelentős hatása azt sejteti, hogy a püspöki székhelyen kívüli keresztény központok, a legősibb plébániák, István király decretuma presbytereinek működési helyei főként az ispán székhelyei, a királyi várak lehettek. A comitatus területén az első király a nemzetségeket drákói rendszabályaival megfékezte ugyan, de társadalmi, vallási és politikai ellenérzésekben alig fojtott, és a XI. század folyamán ismételten véres lázadásokban kitörő elégedetlenségükben tovább forrongtak. 24 Szállásterületeik veszéllyel voltak tele a királyság exponensei, az ispán és a presbyter számára. Az ispánt a maga és a várnépek fegyverei viszonylag békés időkben még megvédték. A presbytert csak az ispán és emberei oltalmazták. Innét, a későbbi püspökségi szervezetben is alsóbb fokú gócpontokként — legalább nevük szerint —szereplő királyi várakból, valamint a királyhoz hűbb, a kereszténység iránt nagyobb hajlandóságot mutató nemzetségek főhelyeiről indult ki a falusi presbyterek templomainak, egyházainak szervezése, eleinte még személyi ellátása is. A középkorban a legfontosabb plébániai jogok legkitűnőbbje az első szentség, a keresztség kiszolgáltatása volt. 25 Erre csak a plébániaegyház volt feljogosítva. Ezért mondták azt ,,ecclesia baptismalisnak", s a hozzátartozó lakosságot „plebs baptismalisnak". 26 Hol lehetett a magyar kereszténység kezdetein keresztelési, térítési központ, ha nem az egyedül biztonságos helyen, a királyi várban? Itt kellett, hogy legyen egy-egy terület, rendszerint a megye „ecclesia baptismalisa", és innét indulhatott meg a nemzetségek települési területének presbyterekkel, újabb kori kifejezéssel plébánosokkal történő ellátása, de mindig az ősplébánia, az ispáni székhely egyháza vezető papjának irányítása alatt. Ez a fejlődés a XI. század végéig, bizonyára az utolsó pogány lázadás után végbe is ment. I. László király első decretuma (a szabolcsi zsinat) első cikkelyében azokról a papokról intézkedik, akik ,,bigámiában" élnek. 27 Az általában még nős papság olyan tagjairól van szó, akik özvegységre jutván, a kánoni tilalmak ellenére ismét megnősültek, vagy özvegy, esetleg a férjüktől eltaszított asszonyokat vettek el. Az ilyeneket a papi ténykedésektől eltiltani a püspökök és az érsekek kötelessége. S ha ezt nem tennék, a király a többi püspökkel együtt ítélkezik a kötelességét mulasztó főpap fölött. Ezt mondja a második cikkely. De még azt is, hogy hasonló vétekben — ,,in tali vicio" — élő archipresbyter fölött viszont püspöke ítélkezzék. 28 Ebből világosan következik, hogy a XI. század végére volt már egy, a püspök és az alsópapság közé ékelődött közbülső instancia. László király törvénye ezt nevezi ,,archipresbytérnek". Az archipresbytérnek igazgatási funkciói is lehettek. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy kötelességmulasztása a püspökével azonos elbírálás alá esik. A püspök ugyanis nem adhat az előbb említett másodszor nősülő papnak vagy diakónusnak tettéhez helyeslő beleegyezést vagy egyházat, vagy bármi11
