Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151

totta végre. Oklevele egyezik is az 1418-ival, csak a tanúsora módosult, mert a kápolna akkor említett kanonokjai közül hiányzik János beregszászi plébános, s újabb tanúk is szerepelnek benne: István keresztes, győri javadalmas kanonok, az ottani Szent Borbála-kápolna rectora és Konstanzi Konrád, Buda város kereskedő polgára.

33 A Rota-döntvény harmadik kihirdetését egy nappal a második után, 1419. jún. 4-én, pünkösd ünnepén, „a zsolozsma nonájának az idején, vagy körülbelül akkortájt

34 a királyi felség budavári kápolnájában"

35 hajtották végre. Ugyanazoknak a kérésére ugyanaz a közjegyző foganatosította, oklevele tanúsorában pedig (Barnabás lector mellől ez alkalommal elmaradt pecsétőri tisztének az említése) a hely és az alkalom ünnepélyes voltának megfelelően, a jún. 3-án szereplők élén az intézmény fejével: „Miklóssal, a váci egyház választott püspökével, a királyi felség budavári kápolnája ispánjával, az említett vár felhévízi külvárosában levő keresztes konvent kormányzójával" is találkozunk.

36 A negyedik kihirdetés tíz évvel később, 1429. márc. 13-án,

37 „körülbelül a noná órájában,

38

... a Zsigmond király urunk által Budán, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére újonnan alapított és épített kápolnájában,"

39 Simonnak, a budaszentlőrinci pálosok perjelének a kérésére történt, Fehérvári Dávid fia István bonyolította le ,,a tiszteletre méltó és tekintetes férfiaknak és uraknak: Domonkos őrkanonoknak, Jessenych-i Simonnak, Saros-i Istvánnak, Szentbenedeki Pálnak és Kassai Miklósnak, a Szűz Mária-kápolna mestereinek és kanonokjainak, valamint papjának: Bálintnak és Győri Andrásnak, (a kápolna) ministereinek a jelenlétében, kik (mind) az esztergomi, egri és győri egyházmegyékből valók (voltak)."

40 Az 1418-i Rota-döntvény kihirdetésének itt bemutatott szövegrészletei, mint már egyszeri olvasásra is kitűnik, több hasznos megállapításra nyújtanak lehetőséget. A pálosokat tekintve az az érdekes bennük, hogy a legalkalmasabb helyet, az ország székvárosát választják a cselekmény színhelyéül, annak is két reprezentatív pontját, mert a budavári plébániatemplomban az alsópapság és a polgárság, a királyi kápolnádban pedig az ország előkelői és főpapjai, különösen ilyen nagy ünnepen, mint amilyen a pünkösd, szinte ,,telt házban" értesülhettek a rend szándékairól és újabb kiváltságáról. A mi szempontunkból pedig azért értékesek, mert a királyi kápolna (ko) n keresztül rávillantják fényüket a Zsigmond kori Buda helyrajzára s az intézmény szervezetére, személyzetére és szerepére is. Mivel e ritka és a királyi kápolna-kutatás szempontjából felbecsülhetetlen értékű négy oklevélnek mind a két szerzőjét Buda egykorú helyrajzában tájékozott embernek tartjuk, következésképpen adataikat, véleményünk szerint, szó szerinti értelmükben kell elfogadnunk. Ez azonban mégsem könnyű, mert homályos pontjaik is vannak. Az 1418-i kihirdetés színhelye, mint láttuk, a budavári királyi curia Szűz Máriakápolnája,

41 tanúi e (királyi) kápolna vicecomese és prebendárius kanonokjai;

42 az 1419. jún. 3-i cselekmény a királyi kápolna vicecomese és kano8 Tanulmányok Budapest múltjából 113