Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

elmúltával bizonyos intézkedések történtek. Erre mutat az e kérdés­sel foglalkozó tanácsülési jegyzőkönyvi bejegyzés is, amely megrázó hangon számol be az árvíz rendkívüli pusztításáról: „Immanis haec, de a memoria hominum non visa, non audita Danuby triduo utpote a 15ta usque 17. febr. perdurans exundatio adeo semet in civitate et in suburbia effudit, ut multa domus in Civitate corruerint, aüae verő si non in totó, magno tarnen sui parte ruinam ruinentur; suburbia autem maxima sui in parte videntur, prorsus esse deleta." 74 A Belvárost kisebb, a fejlődő fiatal külvárosokat súlyosabb mértékben sújtó csa­pás okainak megszüntetésére az azonnal végrehajtott, de pontosan nyomon nem kísérhető intézkedéseken túlmenően egyéb, bizonyos mér­tékig perspektivikusabb intézkedések is történtek, — természetesen oly ütemben, mint az a kor lassú igazgatási gyakorlatától várható volt. 75 1777-ben megalakult a hajózási igazgatóság, amelynek feladata a Duna osztrák és magyar szakaszainak felügyelete és karbantartása volt. 76 Az igazgatóság egyik kerületi mérnöksége Pesten székelt. A pes­ti kerület vezető mérnöke Ballá Antal lett, aki beosztottjával, Pichler mérnökkel együtt több javaslatot tett. Javaslataik elsősorban az ár­vízvédelmi töltések létesítését célozták, ezek azonban a felsőbb szervek meg nem értése miatt nem, vagy nem a kívánt mértékben valósultak meg. 77 Ettől kezdve egész a század végéig e felsőbb szervek fél megol­dásokkal való megelégedése s az anyagi eszközök korlátozottsága voltak azok a tényezők, melyek meggátolták a munkálatok egészsé­ges kibontakozását, amelyeknek pedig műszaki-szakértelmi feltételei az alsóbb szervek személyzetében a kor viszonyainak megfelelő mérték­ben adva voltak. 78 Az 1789 elején lezúduló újabb árvíz, bár nem okozott olyan hatal­mas méretű katasztrófát, mint az 1775. évi, újabb komoly gondot je­lentett a városi tanács számára. 79 A Felső vagy Váci töltés (mely adata­ink szerint a külvárosok védelmét szolgálta), oly mértékben megrongá­lódott, hogy egy esetleges újabb árvíz esetén a jégtömeg nyomásának már nem tudott volna ellenállani. A vizafogói szántóknál szintén nagy­méretű lehetett az áradás, mivel az ottani ingatlantulajdonosok fel­hívták a tanács figyelmét egy zsilip építésének szükségességére. 80 Kisebb mértékben ment tönkre a soroksári lineánál levő gát, valamint az ittlevő kőhíd és zsilip is. A veszély pillanatnyi elhárítására a leg­veszélyesebb ponton levő és legfontosabb Váci töltést azonnal helyre­állították, s a nyár folyamán megtették az előkészületeket a komolyabb munkálatokra. 81 Az ügyintézés lassú és nehézkes menete következté­ben azonban még szeptember folyamán sem történt konkrét intézke­dés. A tanács a gátépítés ügyével megbízott különbizottságot ismétel­ten sürgős cselekvésre szólította fel. 82 Az ügy késedelmes elintézése kétségtelenül nem a városi külön­bizottságon múlt. Adataink szerint ugyanis a bizottság és az építészeti igazgatóság részéről szakértőként kiküldött Várady mérnök már júli­usban helyszíni szemlét tartott, utána együttes ülésen beszélte meg a legfontosabb tennivalókat. Várady ezek alapján készített tervét a bizot­256

Next

/
Oldalképek
Tartalom