Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Nagy Lajos: Településtudományi közlemények, 1952-1959 : 1-11. szám 647-650
Az elgondolás az, hogy az egyes települések gazdasági (fejlesztési) és műszaki tervezésének kidolgozását megfelelő elméleti előkészítés előzze meg. Az egyes települések fejlesztési tervei (település és környéke, táj), a közlekedési fejlesztési tervek, a meglevő települések rendezési tervei, az új települések építési tervei, s ezeken a településeken a műszaki létesítmények tervezése nem képzelhető el megfelelő elméleti előkészítés nélkül. Ennek alapján fontosnak tartják, hogy a Közlemények foglalkozzék a gyakorlati kérdések mellett az elméleti „résztudományok"-kai is: a tájak történetével, a tájak gazdasági földrajzával, a településtörténettel, településvizsgálattal, s elméletileg a regionális és településtervezéssel is. A Közlemények eddig megjelent számaiban közzétett tanulmányok az elméleti és gyakorlati célok megoldását igen jelentősen szolgálják. A tanulmányok fő témakörei, jelentkezésük időrendi sorrendjében, a következők: a magyar várostörténeti kutatás előkészítése (1952. november), a regionális tervezés (1953 december), a falufejlesztés (1954. július) és a városfejlesztés (1955 március). A magyar városépítés történetének előkészítését Borbíró Virgil, Dercsényi Dezső, Granasztói Pál, Kardos György, Perényi Imre és Valló Istvánból álló szerkesztő bizottság végezte el, s a Közleményekben közzétették a munka tartalmi vázlatát, az általános irányelveket és szempontokat tartalmazó bevezetést, valamint a magyar városépítés-történet vázlatát (ez Borbíró munkája). Borbíró és Valló 1953 áprilisában külön cikket jelentetett meg a magyar városépítés-történeti kutatás feladatairól és módszertanáról. Mivel sokféle tudomány tett már kísérletet arra, hogy „a város jelenséget elfogadható meghatározással közelítse meg", s a célhoz nem jutottak el, Valló azt állítja, hogy „csak az összes szempontokat s az élet minden megnyilvánulását átfogóan figyelembe vevő synoptikus szemlélettel lehet választ adni arra a kérdésre, hogy mi a város". Ez a szemlélet élő organizmusnak tekinti a várost, amelynek minden sejtje szerves összefüggésben van egymással és az egésszel. A városépítés feladata tehát az, hogy kutassa a tájjal együtt élő városorganizmus életfeltételeit, megállapítsa szükségleteit és gondoskodjék azokról az intézményekről, amelyeket ezek a szükségletek megkívánnak. A város jövő fejlődését, tervezésének elveit, építésének szempontjait azonban csak a város múltjának, történeti szerepének felismerésével lehet körvonalazni. Ennek a kutatása e gy U J tudomány, a városépítés-történeti tudomány feladata, amely adatokért ugyan a történelemtudományhoz fordul, de „értékelésének szempontjait maga alkotja meg", s maga határozza meg kutatásának módszereit is.Valló ezek után megvizsgálta a magyar városépítés-történet, a várostörténet, a településtörténet, az építészettörténet, a helytörténet eddigi kutatásainak eredményeit, és 17 pontban felsorolta a magyar városépítés-történet kutatás legsürgősebb feladatköreit (persze ez ilyen mértékben túlzott követelmény). A tanulmány második részében Borbíró foglalkozott a városépítés-történet kutatás módszertanával, azonban természetesen messze vezetne s nem egy ismertetés keretébe tartozik ezeknek a problémáknak a részletes tárgyalása a megvitatása. 648
