Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
lovasok és gyalogosok, valamint nem kereskedelmi áruval megrakott szekerek megvámolását Bertalan váradi püspök és Lóránt vajda (1284: ÁUO IX. 400). Egyébként ez az oklevél is csak a sós és más kereskedelmi áruval rakott szekér között tesz különbséget. A bicskei vámszabályzat (1306:AO I. 111) azonos vámot ír elő a boros- és mázsaszekérre, s ezenkívül csak a sós szekeret és a minuta mercimoniat különbözteti meg. Az olcsai vám (1307: AO I. 135) csak megrakott és üres szekeret ismer. Ugyanígy az egregyi vám (1310: HO VII. 362). Nem tesz különbséget (a sót kivéve) a kéri vámtarifa sem (1312: Dl. 40.340). —Az itt elmondottakkal és a 159. jegyzetben felsorolt megkülönböztetéssel szemben pl. az 1255. budai vásárvám-tafira a következő kocsikat különbözteti meg (Bp. O. I. 56; Szp. 1043) : 1. currus panno honeratus 2. „ cum frugibus 3. „ cum salibus 4. „ cumulonis 5. „ ferro honerato 6. de curru in quo trés tunelle 7. „ „ plumbi 8. currus, qui portant pelles fermas ; • 9. „ magnus, qui portant pelles bovinas 10. „ qui portant tunéllam mellis 11. „ feni 12. „ herbarum 13. „ lignorum 14. „ magnus piscium. Az a fentiekben előadott nézetünk, hogy az útvámok tarifái csak a XIV. század második évtizedében váltak részletessé, ellentétben áll Hómannak azzal a megállapításával, hogy a XIII. században „az uralkodók vámszedési jogot adományozó kiváltságlevelei ritkán terjeszkedtek ki az egyes járművek és árufajok után járó vámtételek megállapítására. Az általánosságban nyert vámszedési jog azonban visszaélésre; igazságtalanul magas vámtételek kivetésére vezetett. Károly e visszaéléseknek akart véget vetni, amikor a régebbi, s általa adományozott belső vámokat szabályozta, pontos és részletekre is kiterjeszkedő vámtarifákat állapított meg." (Hóman B., A magyar királyság pénzügyi és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában* H. n. 1921, 70—71.) Hómah felfogása véleményünk szerint azért elfogadhatatlan, mert 1. a merenyei vámszabályt kivéve egyik vámszabályunk sem enged arra következtetni, hogy a szabályozás nem teljes, 2. a korai szabályozásoknak világosan a rakomány súlya az alapjuk, amint erre már Domanovszky is rámutatott, amikor a mázsaszekér és a többi szekérfajta közti tarifakülönbségeket kidolgozta {Domanovszky, A mázsaszekér. Pejérpataky Emlékkönyv. Bp. 1917)> 3. a földesurakban mindig megvolt a hajlam arra, hogy az útvámot vásárvámnak fogják fel és aszerint szedjék, 4. Károly alatt ez az irányzat valóban érvényesült, de nem azért, hogy korrigálja az előző tarifákat, hanem azért, mert Károly mindig Jkedvezni igyekezett az őt támogató arisztokráciának. 161 Bp. O. I. 56. — Szp. 1043. 162 Amikor II. András 121 l-ben megerősítette III. Béla király 1192. évi adományát a pannonhalmi apátság részére (ÁUO VI. 183, Szp. 152), akkor kikötötte, hogy Pannonhalma is ugyanolyan szabadalmakkal rendelkezzék, mint az aradi és bizerei egyház (ÁUO VI. 348; Szp. 259). — Zágrábra: ÁUO XI. 148; Szp. 324. 163 Pl. 1208-ban a lébényi monostor a birtokairól szállított áru után a Rába győri és a Rábca kenézi hídján vámmentességet élvezett {Fejér, CD III/l. 58; Szp. 236), hasonló felmentést élvezett a heiligenkreuzi apátság is {Fejér, CD III/l. 207; Szp. 332). 164 Az esztergomi egyház 1239-ben (Mon. Strig. I. 328; Szp. 660), a pilisi apátság legkésőbben 1254-ben {Békefii. m. I. 316; Szp. 1011), a német lovagrend népei 1222-ben {Zimmermann— Werner I. 18; Szp. 380), a komlósi johannitákéi 1212-ben (ÁUO XI. 114; Szp. 273)^ lettek vámmentesek. Alapításkor kapott ilyen kiváltságot a bélakúti apátság (ÁUO VII. 27; Szp. 621). — A garami apátság udvardi és az esztergomi káptalan szebellébi népei korlátozott vámmentességben részesültek (ÁUO VI. 483; Szp. 453; ÁUO VI. 409; Szp. 381). 93
