Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Mollay Károly: Wilhelm, Ebel: Bürgerliches Rechtsleben zur Hansezeit in Lübecker Ratsurteilen Quellensammlung zur Kulturgeschichte. Hrsg. von Wilhelm Treune. 4. köt. Göttingen, Frankfurt, Berlin 1954. Wilhelm, Ebel: Lübecker Ratsurteile. Göttingen, Frankfurt, Berlin 1955-1958. 678-680

jából közvetlenül nem érdekel bennünket, hiszen a magyarországi városi jog kialakulásánál — a magyar jogszokásokon kívül — a magdeburgi és a bécsi jog érvényesült. Magdeburg azonban jó ideig maga is Hanza-város volt, s így Lübeck joga közvetve azokon a területeken is hatott, amelyek a magdeburgi jogtartományhoz tartoztak. E területek (Brandenburg, Szászország, a német lovagrend területe, Lengyelország, Szilézia) közül a mi szempontunkból Szilézia volt a legjelentősebb, s ez a magdeburgi jog közvetítésének útját is megmutatja. Ebeinek, a lübecki jogtartomány kitűnő ismerőjének fenti kiadványai számunkra azért is tanulságosak, mert rámutatnak arra, hogy a városi jog vizsgálatánál nem szabad megelégedni egy-egy jogkönyv (pl. nálunk a Budai Jogkönyv) jogalkotásával, mert egy-egy jogkönyv a tényleg érvényben volt jogszabályoknak csupán csekély részét tartalmazza. Lübeck városi joga például XIII. és XIV. századi kéziratokon alapul, amelyet a Hanza életében a XVI. században bekövetkezett változások miatt azonban 1586-ban az ún. revideált lübecki városi jogban (Revidiertes Lübeckisches Stadtrecht) újra kodifikáltak. Á két időpont közti jogfejlődés, valamint a kodifikált városi jogban nem szereplő jogi kérdések megítélése szempontjából éppen ezért felbecsülhetetlen forrásanyagot tartalmaznak a lübecki városi tanács, mint a jogtartomány legfelsőbb fellebbezési fóruma által hozott ítéletek, illetőleg elvi döntések. E. háromkötetes forráskiadványában az 1421- tői 1550-ig terjedő időből 2980 ilyen, eddig kiadatlan tanácsi ítéletet tesz közzé az eredeti középalnémet (mittelniederdeutsch) nyelven. Az első helyen említett könyvében pedig e szövegek alapján a családi és örökösödési jog, az építkezési és szomszédsági jog, valamint az ipari és kereskedelmi jog körébe tartozó kérdéseket konkrét jogesetek alapján világít meg. Ilyen kérdésekre a forráskiadványban a regesztát pótló címszók is felhívják a figyelmet. Az eredeti szöveg közzététele a mi szempontunkból a jogtörténeti terminológia miatt fontos. Tekintve azt, hogy a magdeburgi jognak nincsen még az összes kéziratot felölelő modern kritikai kiadása (csak az alapjául szolgáló Szász Tükörnek), s a német jogi műnyelv szótára (Deutsches Rechtswörterbuch) is még csak a H-betűig jutott el, a túlnyomóan középnémet terminológiát tartalmazó Budai Jogkönyv helyes értelmezése szempontjából ezek a lübecki szövegek nagyon tanulságosak. A lübecki városi jog 1586. évi változata 1900-ig, a német polgári törvénykönyv megalkotásáig volt magában Lübeckben s néhány lübecki jogú városban érvényben. A Budai Jogkönyv a tárnoki ítélőszéken keresztül az ún. szabad királyi városokra, de más városokra nézve is lényegében 1848-ig volt irányadó. E hosszú idő alatt azonban legfeljebb a jogkönyvek elvont fogalmazása maradt ugyanaz, tartalommal ezt az eleven életre, az élő joggyakorlatra támaszkodó városi jogszolgáltatás töltötte meg. Ebei különösen a reformációnak (1530) és a birodalmi törvényeken keresztül ható római jognak a hatását emeli ki, például az egyházi alapítványok vagy az örökösödési jog szempontjából. A szerző megtörtént esetek elemzésével bizonyítja azt is, hogy a középkori városképnek változatlan fennmaradása egészen a XVII—XVIII. századig 679