Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
fehérvári polgárok vagy Buda szabadságát, amelynek mintájára az új város szabadalmait kapta. Kétségtelenül előfordult az is, hogy a király a városjogot megváltoztatta, Eperjes pl. előbb a szászok, majd később Kassa közvetítésével a budai jogot kapta meg. Abból a tényből kiindulva, hogy nagyobb városaink kiváltságlevelében nem említenek semmiféle városjogot, ifj. Szentpétery Imre arra a következtetésre jutott, hogy csak a kisebb városok fordultak anyavárosaikhoz, a nagyobbak közt tényleges anyajogi viszony nem állott fenn, bár bizonyos kérdésekben egymástól jogi tanácsokat kértek. 296 Ennek a megállapításnak helyességét nincs okunk kétségbevonni, úgy hisszük azonban, hogy a városjogok kérdésében csakúgy, mint a tárnokmesteri Ítélőszék kérdésében kutatásunk eddigi eredménye bizonyos fokig módosítandó, s ezért ezek a kérdések részletesebb tárgyalást kívánnak. A fehérváriak kiváltságát — mint már láttuk — a nagyszombati nyitrai, győri, szatmári és soproni kiváltságlevelek említik. A nyitrai, szatmári és soproni privilégiumok a bíráskodással kapcsolatban szólnak a fehérváriak szabadalmáról. Nyitrán a bíró ugyanúgy Ítélkezhet minden ügyben, mint a fehérvári, Szatmáron és Sopronban a bírót ugyanúgy választhatják, mint a fehérváriak. 297 A nagyszombatiakat vámfizetés szempontjából ugyanúgy kell elbírálni, mint a fehérváriakat. 298 Mindezekben az esetekben csupán arról van szó, hogy az újonnan privilegizált telepnek ez vagy az a funkciója a fehérváriak példáját vegye alapul. Erre utalnak a latin kifejezések is: „more civium Albensium", vagy „ad instar civium Albensium". A fentieken kívül azonban még három esetben említik a fehérváriakat. A nyitrai privilégiumban a nyítraiaknak — mondja az oklevél — „perfetuo Albensium civium dedimus libertatém", ezt követi a bíróválasztásra és a bíró joghatóságára vonatkozó rész, amelyben még egyszer előfordul a fehérváriak kiváltságának említése (ezt idéztük fentebb). Győr kiváltságlevelének bevezetésében a király elmondja, hogy a győrieket a várba telepítette át és őket „illa et eadem libertate, qua cives et hospites nostri Albenses gratulantur" fogja megtartani, mégpedig ita videlicet, — s ezt követik a privilégium egyes pontjai. Az utolsó pontban a király még egyszer visszatér a fehérváriakra. Tekintetbe véve a győriek szegénységét, „de libertate Albensium" kiveszi azt a pontot, amely szerint a királlyal kötelesek háborúba menni. A harmadik esetben a vasvári privilégiumban a király az oklevél végén kijelenti, hogy „in aliis articulis libertatum more et libertate civium nostrorum in Alba gaudeant et fruantur". Az idézett kitételek magyarázata szempontjából igen fontos a többször ismétlődő libertás kifejezés jelentése. A három utolsó esetben értelme nyilvánvalóan: kiváltság. A nyitraiban a fehérváriaknak az a kiváltsága, hogy bírájukat szabadon választhatják, s az minden ügyben ítélkezhet: a győriben a fehérváriaknak ugyanez a kiváltsága, továbbá az, hogy más kiváltságaik közül a katonáskodásra vonatkozó részt a király törli: a vasváriakban a fehérvári kiváltság minden olyan pontja, amely a vasvári oklevélből kimaradt. Minden esetben tehát a király által a fehérváriaknak adományozott és (legkésőbben 1237-ben) írásba5 Tanulmányok Budapest múltjából 65
