Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Kumorovitz L. Bernát: Wagner, Hans: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. 1. köt. Die Urkunden von 808 bis 1270. Graz, Köln, 1955. 650-652

többen is dolgoztak rajta, de a második világháború s az utána következő évek nehéz kutatási viszonyai miatt csak 1952-ben fejeződött be. A munka oroszlánrésze és a befejezés érdeme W.-é. Az eredeti elgondolás szerint a XIV. század végét választották korhatárul, munka közben azonban kiderült, hogy az Árpád-kori anyag egyedül is csak két kötetben fér el. Az I. kötetnek IV. Béla halála napjával kellett volna zárulnia. Azért, hogy a csupán évszámmal datált okleveleket ne kelljen mesterségesen kétfelé osztani, 1270 végével választották el e kötet anyagát á következőtől, úgyhogy V. István okleveleiből is belekerültek azok, amelyek ebből az esztendőből valók. A kötet legkorábbi darabjai a karolingi korba nyúlnak vissza. Mivel Burgenland területe akkoriban még alig határolható el, ebből a korai időszakból csak azokat az okleveleket vették fel, amelyeknek földrajzi helyei Alsó-Ausztria és Stájerország határait bizonyos valószínűséggel érintik, megközelítik vagy túlhaladják. A XII. század közepe óta az Árpád-kor végéig terjedő időben Burgenland határa, amelyet a I^afnitz és a Ivajta folyása határoz meg, s a két folyó közti területen pedig alig tér el az országhatártól, Ausztria felé már állandónak mondható. A keleti határt részint a későbbi megyei határok, részben pedig a Rába folyása alakította ki. Mivel Mosón, Sopron és Vasvár határmegyék közigazgatási egységek voltak, azonban csak nyugati részük (a megyei központok nélkül) került 1919-ben Ausztriához, az anyaggyűjtésnél a maguk egészében kellett őket figyelembe venni. Ez a szempont W. szerint nem politikai, hanem tudományos jellegű, sa magyar történetírás számára is hasznos. A kötet 585 oklevélnek — vegyesen— a regesztáját vagy a teljes szövegét adja. Anyaga azonban nem szorítkozik csupán a szó szoros értelmében vett oklevelekre, hanem (az elbeszélő források kivételével) felvesz minden levelet (a koholtakat is) és jegyzőkönyvi feljegyzést is (pl. a ciszterci generális káptalanok határozatait), azzal a megszorítással, hogy a távoli területekkel kapcsolatos, de idevágó archontológiai adatokat tartalmazó oklevelek közül csak azokról közöl rövid regesztát, amelyek egy hivatalt viselő személlyel együtt első ízben említenek olyan helyet, amely Burgenland területén fekszik. Teljes szövegükben a kiadatlanok s azok az oklevelek vétettek fel, amelyek folyóiratokban szétszórva, valamint régi és elavult, vagy ma már nehezen hozzáférhető kiadványokban láttak napvilágot. À modern kiadásokban megjelenteket és azokat, amelyek Burgenland területét lényegbevágóan nem érintik, továbbá a Theiner által a pápai registrumokból kiadottakat csak bő regesztában közli. Modern oklevéltárnak pedig W. a Monument a Germaniae Diplomata sorozatát, az O. Redlich elvei szerint feldolgozott bajor és osztrák traditiokönyveket, a Pannonhalmi rendtörténet köteteit, Házi J. Soproni oklevéltárát és Szentpétery I. Kritikai jegyzékének a teljes oklevélközléseit tekinti. A többi magyar okmánytár szerinte azért nem modern, mert vagy nagyon hibás, vagy pedig a nehézkes betűhív közlési módot követi. W. szövegközlési elvei általában megfelelnek a modern kiadványokban használatosaknak, legfőképpen pedig a MGH-énak. A tel651