Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: Budapest régiségei. A Budapesti Történeti Múzeum évkönyve. XIX. kötet. Bp., 1959. 640-643

a ma még csak főbb vonásaiban ismert 1542. évi harmincadkönyv közé esnek, s így a két harmincadkönyv közti változások bizonyos fokú megvilágítását is lehetővé teszik. A budai kereskedők és a kincstár viszonya K. ügyes táblázatában igen szemléletes formát ölt, s mutat rá arra, hogy az idegen kereskedők mellett a magyar kereskedők is megkezdték előnyomulásukat. K. tanulmányát a szakirodalom és a forrásanyag mélyreható ismerete jellemzi. Olvasásakor szeretnénk remélni, hogy egy a külföldi levéltári anyaggal is kiegészített Budapesti Oklevéltár lehetőséget ad ugyanezeknek a jelenségeknek még szélesebb alapon történő bemutatására. A kötet Anyagközlések rovatában Sz. Póczy Klára (Ujabb kőemlékek az aquincumi tábor és canabae területéről, 145—156. old.), Kába Melinda (Későrómai sírok a Fényes Elek utcában, 157—166. old.) és Szentléleky Tihamér (Aquincumi mécskészítő műhelyek, 167—203. old.) a főváros rómaikori viszonyait, topográfiáját és ipari termelését világítják meg új adatokkal. Kozák Károly az 1952. évi ásatások során előkerült szakállas puska adatainak más magyarországi puskák adataival való összehasonlítása alapján egy hazai puskaműves műhely létezését valószínűsíti. Horler Ferenc (Középkori kőfaragó és elhelyező jelek a budavári lakónegyed épületein, IL, 213—214. old.) újabb kőfaragójeleket közöl, amelyekből „már most megállapítható, hogy a Nagyboldogaszszony templom és a Mária Magdolna-templom építői nem azonos kőfaragó iskola mesterei voltak". — Gerő Győző (Hol állott a budai Kücsük dzsámi?, 215—219. old.) a Kücsük dzsámi, Aga meszdzsidi vagy Kapu agaszi meszdzsidi néven nevezett török mecsetet azonosítja a középkori Szt. Zsigmond-prépostság templomával a fennmaradt török és felszabadulás utáni térképek és metszetek vizsgálata alapján. — Pataky Dénesné (A pest-budai ötvösség a XVIII. században, 221—240. old.) a pesties budai ötvösök működését vizsgálja a budapesti templomok kincstárai alapján. Az Anyagközlés minden egyes cikke értékes, a főváros története szempontjából fontos adatot közöl, s ugyanezt kell elmondanunk a Jelentések ügyesen szerkesztett, a kötet tekintélyes hányadát kitevő részére. Megtaláljuk benne a Múzeum leletmentő és ásatási tevékenységéről szóló beszámolót, amely rövid bevezető után korszakonként csoportosítva adja az ugyancsak rövidre fogott jelentéseket. Ezt követőleg Holl Imre a nyéki kastélyépületek területén végzett hitelesítő ásatásokról (273—290. old.), Nagy Emese a budaszentlőrinci pálos kolostor területén végzett kutatásokról számol be (291—300. old.). A Várnegyed helyreállítása során 24 házban — elsősorban az Úri utcában — végzett feltárásokról számol be Gerő Gy., Nagy E., Bertalan V.-né, Horler F., L-ócsyE., F. Tóth R., H. Gyürki K. A kötetet Czagány Istvánnak az Úri u. 31. sz. gótikus palota tudományos vizsgálatára és rekonstrukciós helyreállítására vonatkozó — tanulmánynak is beillő — jelentése zárja le (373—403. old.). A történész csak örömmel és lelkesedéssel üdvözölheti a jelentéseket, örömmel kell tudomást vennie arról, hogy a nehéz és az újjáépítés miatt nem egyszer rövid határidő alatt elvégzendő munka közben is felismerték 642