Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Vágvölgyi Tibor - Hinora Sándor: Budapest felszabadítása = Osvoboždenie Budapešta 607-638

Poljanszkij szovjet író naplójegyzeteiben a következőképp örökí­tette meg Budapest felszabadítását: 30 „Február 15. Vajon milyen lehet Budapest egy nappal a teljes felszabadulás után? Buda középpontja teljesen romokban. Az épen maradt házakon fehér zászlókat lenget a szél: ezeken a helyeken németek adták meg magukat. A háztetőkről, erkélyekről vörös lepedők lógnak. Nem, ezek nem lobogók, hanem ejtőernyőselymek. A német parancsnok­ság dobta le körülzárt csapatainak. Élelmiszert és lőszert dobtak le raj­tuk. A küldemények nagy része az éhező budapestiek és a mi csapataink zsákmánya lett. A királyi vár romjai között, ahol egykor Horthy tengernagy székelt — nem mindennapi képet láttam. A palotából a harcosok kihord­ták az épen maradt karosszékeket és asztalokat. Egy asztalra vörös terítőt tettek. Megkezdődött a kitüntetések kiosztása. Azokat a harcoso­kat tüntették ki itt, akik ezekben a napokban tűntek ki a Budapestért folyó harcokban. Budapest utcáin sok a német hulla és elpusztult ló. A lótetemek ehető részeit az éhező lakosság már kikanyarította. A szovjet katonák és tisztek kenyeret osztogatnak a budapestieknek. Néhány jól öltözött, de elgyötört arcú nő lótetemet vonszol elő egy pin­céből. A romok szegélyezte utcán majd egy kilométer hosszan oszlop menetel. Foglyul ejtett hitleristák. A lakosság fokozatosan feljön a pincékből, ahol heteken át meg­húzódott. Küzdelem az új élet megindításáért Budapest 49 napig tartó nehéz küzdelem után felszabadult. A fel­szabadító szovjet harcosok a főváros ostroma során — felsőbb katonai parancsra — minden erővel arra törekedtek, hogy a lakosságot, de magát a fővárost is a lehetőség szerint kíméljék a nagyobb áldozatoktól és pusztulástól. Ennek ellenére felmérhetetlen volt az a veszteség és kár, ami emberéletben és anyagi téren egyaránt bekövetkezett. A Horthy-fasiz­mus huszonöt esztendejének s a nyilasok rémuralmának és vandál pusz­tításának betetőzése volt ez az időszak. Temetetlen hullák, szenvedő sebe­sültek, lebombázott lakóházak, rombadőlt utcasorok, felrobbantott és ki­fosztott gyárak a Duna vizébe csüngő hídroncsok jelezték a fasiszták és nyilas bérenceik uralmának nyomát. Budapest ekkor romokban hevert. Az ipar és a közekedés szinte teljesen megbénult. Használhatatlanná vált a közművek nagy része. A Vízművek és Gázművek szolgáltatása szü­netelt. A villamos és autóbusz közlekedés a pusztítások következtében teljesen leállt. A kereskedelmi élet nem működött. Az élelmiszerkészle­teket részben felélték, részben a fasiszták nyugatra hurcolták. Az egész­ségügyi intézmények nagy része elpusztult. Egyszóval a főváros lakos­sága éhségben és nyomorban szenvedett, a legelemibb életszükség­letének kielégítése is veszélyben forgott. 632

Next

/
Oldalképek
Tartalom