Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez = Contribution to the problem of the formation and development of the industrial zone around Budapest 535-573

A századfordulót követő közel két évtizedes időszak a Budapest környéki iparvidék fejlődésének első nagy szakasza volt. Ennek oka abban az általános fejlődésben rejlik, amelyet a magyar kapitalizmus, s elsősorban a gyáripar ezen időszakban megtett. A gyáripar leggyorsabb fejlődésének időszaka Magyarországon éppen a XIX. század végétől vette kezdetét. A századfordulótól a világháború kirobbanásáig a gyáripar termelésének értéke 126%-kai növekedett, az ország ipari munkáslétszáma már 1910-ben megközelítette az egymillió főt, mivel egyetlen évtized alatt közel 300 000 új munkást vontak be az iparba. A nagyiparban 1900 és 1913 között kereken 280 000-ről 550 000-re emelkedett a munkáslétszám. A gyors ipari fejlődés a sajátos magyarországi viszonyok között — mint már utaltunk rá — eleve a budapesti koncentráció jegyeit viselte magán. 1910-ben a fővárosban már 186 000 ipari munkás volt, s ebből 123 000 a gyáriparban dolgozott. A gyáripari termelés több mint egynegyedét a budapesti gyárak állították elő.

16 Budapest gyáriparának rendkívül gyors fejlődése két irányban is meghatározta a főváros környékének fejlődését. Egyrészt a nagyarányú munkaerőkereslet és vidéki felvándorlás játszott döntő szerepet. 1900 és 1910 között Budapest lakossága 147 000 fővel szaporodott; a növekedés mintegy 50%-a a felvándorlásból adódott. 1910 és 1920 között kereken 48 000 fővel emelkedett a lakosság lélekszáma, kétharmad részben felvándorlás eredményeként.

17 A Budapest iparában elhelyezkedő új munkások nagy tömegekben telepedtek le az egyre jobban kiépülő Pest környéki városokban. A feláramló nagy munkástömegek lakásigényüket a gyorsütemű fővárosi építkezések ellenére sem tudták kielégíteni, s így a peremvidékekre kényszerültek. Ezt a folyamatot csak előmozdította az, hogy a Budapest környéki városokban és községekben a lakbérek is jóval olcsóbbak voltak. Amíg Budapesten az egyszoba-konyhás lakások átlagos évi bére 1910-ben 350 koronát tett ki, addig a még legjobban beépített Újpesten pl. ugyanez időben csak 125—220 koronát.

18 Ugyanakkor a faluról felkerülő új munkások jelentős részét erősen vonzotta a Pest-: környék, mivel itt a faluhoz való közelség még erősebben érvényesült; telekvásárlási, családiház építési lehetőség viszonylag könnyebben nyílott, A közismerten olcsóbb telekárak mellett nem kisebb szerepet játszott az, hogy míg Budapesten 300—1000 négyszögöl volt a telekminimum, addig a környéken 150—250 négyszögöl.

19 Budapest és környékének gyors lélekszámemelkedése szorosan összekapcsolódott a közlekedés fejlődésével. A lakosság megnövekedése részben szükségessé tette a környező városok és Budapest közlekedési összeköttetésének kiépítését, a közlekedési vonalak kiépülése pedig újabb és újabb tömegeket vonzott a Budapest környéki helységek felé. A századforduló előtt — mint láttuk — Újpestnek volt szerves villamosösszeköttetése a fővárossal, Kispestnek csupán egy villamosvonala volt. Ezekben az években kiépítik a második kispesti villamosvonalat (50-es), amely az Üllői úton egészen Iyőrincig biztosított viszonylag gyors személyszállítást.

20 1905-ben épül meg az első villamosjárat Erzsébetre (32-es), s négy év múlva követi ezt egy másik (30-as) vonal is.

21 A fél544