Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534
Schoenichen 1873-ban elvesztvén állását a megbukott hajózási társulatnál, teljes erejével a hajóépítésnek szenteli magát, és 1874-re sikerül megrendeléseket szereznie, amelyek végre lehetővé teszik a folyamatos munkát. A Budapesti Átkelési Vállalat részere épített kis átkelési csavargőzösöket, amelyek a fővároson belül közeledtek. A kis gőzösökhöz a kazánokat és a gépeket a már akkor is jó hírnévnek örvendő Rock Istvángépgyár szállította. Még ugyanez évben megállapodást kötött a kincstárral a volt Pest—Fiumei Hajógyár területén egy 4000 négyszögöles telekrész bérbevételéről. Ide költözött át minden felszerelésével együtt, odahagyva a szigeten a Veruda-féle építményeket, amelyek egyszerű fabódék voltak, és elfoglalta a fiumei társaság után maradt és leszerelt műhelyeket, valamint igazgatósági épületet és néhány munkagépet. Gyárának berendezése, az átköltözés után egy évvel, 1875-ben a következő volt: 1 álló magasnyomású öt lóerős gőzgép, 3 esztergapad, 1 fúrógép, 2 mérlegelő gép, 1 vasolló, 1 lángkemence, 1 körfűrész. Ez a miniatűr gyártelep 25 állandó szakmunkást foglalkoztatott, nagyobb és sürgős munkák idején napszámosok segítettek. 65 1875-től kezdve Schoenichen gyárában lassan, de állandóan emelkedett az épített hajók száma, ezzel együtt növekedett a gyár gépi berendezése és munkáslétszáma. 1876-tól kezdve a gyárban rendszeresen készítenek kazánokat és kisebb számban gőzgépeket. Ez évtől maradt meg az évről-évre vezetett hajóépítési lajstrom, amelynek első számát egy 180 tonna befogadóképességű uszályhajó nyerte, egy görög kereskedő részére készített Emanuele elnevezésű uszályhajó. A második szám Rossmayer Ferenc tolnai hajós részére épített Ferkó elnevezésű 120 lóerős kerekesgőzös volt. 1886-ban már a 100. hajó, a Vihar csavargőzös vízrebocsájtását ünnepelték. 1881 után a vállalat ügyes üzleti politikája egy sor külföldi hajórendelést biztosított. Amíg Hartmann elsősorban az Alduna vidékén építette ki vevőkörét, addig Schoenichenék már a távolabbi román—orosz területek felé orientálódtak. Főleg Oroszországból keresték fel igen sokan Schoenichen gyárát, kereskedők és kormányhivatalok megbízottai, akik a Don és a Fekete-tenger vidéki hajózás számára nagy teherhajókat, gőzkotrókat, dereglyéket, vontatókat, csekély merülésű kerekes személyszállító- és csavargőzösöket rendeltek. De a hivatalos versenytárgyalásokon is megállta a gyár a helyét, és az akkori SzentPétervárról Schoenichen emberei sok alkalommal távoztak győztesen a külföldi vállalatokkal szemben. 1889-ig Schoenichen gyárában a Don, a Fekete- és az Azovi-tengerre 21 gőzhajó készült el. Az első ezek közül az Olga Korolewa teherhajó volt, amelynek hosszúsága 50,3 m, szélessége 7,1 m, magassága 2,2 m, gőzgépe 50 lóerős volt. A Don részére szállított Karamnov személyszállító hajó hossza és egyéb méretei megegyeznek az Olga Korolewáéval, csupán erősebb gőzgépet építettek bele. Schoenichen hajóinak kiváló minőségét az orosz kormányhatóságok is elismerték, így, amikor a nikolajevi öböl részére készített négy gőzhajót a gyárban jelenlevő orosz megbízottaknak átadták, azok a kormány nevében köszönetüket fejezték ki. Schoenichen gyárában a tulajdonos 1889 őszén bekövetkezett haláláig összesen 198 hajót készítettek. 66 511
