Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

rendelő nyilvánvalóan ragaszkodott a szállítási megállapodáshoz, s ez esetekben néha több évi munka nyeresége ráment egy nagyobb veszteség fedezetére. Nagyarányú hajóépítésnél az egy objektumra történő esetleges ráfizetés nem jelentős, mert más egységeknél ez behozható, de évenkinti egy-két újszerű vagy nagyobb hajó építésénél könnyebben lehetséges elszámolás, és az így adódó veszteségnek már jelentős szerepe van a kis pénztőkével rendelkező hajógyáros életében. Tehát ezek az állandóan fellépő pénzügyi nehézségek akadályozták a termelés nagyfokú kiterjesztését. A kormányzat elmulasztotta ezekben az években a hajógyáraknak szükséges támogatás megadását és csak a későbbi években, 1880-tól kerültek bizonyos ipartámogatási rendszabályok bevezetésre. Továbbá rendszeresen elmulasztották a kikötő kotrását,

57 nem törődtek a kikötő használható állapotban való tartásának fontosságával. A fenti okoknál fogva a hajógyártás nem tudott gépi nagyipari méretűvé fejlődni már az 1870-es évek végére, holott erre reális lehetőség nyílt. Sőt a hajóépítő üzemek léte állandó veszélyben forgott — elég volt egy évig veszteségesen dolgozni és ha a következő évben csekélyebb számú megrendelés érkezett be, máris a csőd fenyegetett. Ezek a tényezők járultak hozzá Hartmann második gyárának eladásához a Prágai Gépgyár Részvénytársaság részére, és az bizonyos, hogy nagy szerepe volt a gyár eladásában annak a rossz termésnek, amely Oroszország és Románia gabonaföldjeit sújtotta, mert ennek következtében ezekről a területekről 1879 második felében és 1880-ban alig érkezett valamilyen megrendelés. Egy 1880-ban írt beadványában Hartmann maga is magyarázatát adja vállalkozása sikertelenségének: „Ezen jelentékeny tevékenységgel azonban gyárunk anyagi haszna nem éppen állott arányban, úgyhogy azon rendkívüli áldozatok, amelyeket egyrészről a külországi verseny, különösen az addig Török- és Oroszországban, valamint Romániában a hajógyártás terén domináló Anglia és Franciaország és a külföldi anyagokhoz vámmentesen jutó Trieszt rivalizálása legyőzése, másrészről a hajóépítés minél tökéletesb, tetszetősb kivitele érdekében hoztunk, megtérítetten áldozatok maradtak és a hajók árában kellő jutalmat nem leltek."

58 1880 januárjában kezdte meg tárgyalásait a Prágai Gépgyár magyarországi kerskedelmi képviseletével és február 5-én aláírta a megállapodást, immár másodízben saját munkájából felépített hajógyára eladásáról. A prágai részvénytársaság, korábbi nevén Prágai Gépgyár Részvénytársaság 1856-ban alakult és jelentős ipari tevékenységet fejtett ki Csehországban. De üzletköre jóval túlterjedt a cseh medence határán, Bécsben és Budapesten képviselői voltak, és a vállalat vezetői minden lehetőséget igyeztek megragadni a terjeszkedésre, a nyereség növelésére. A társaság 1875. évi alapszabályai nyíltan is kifejezést adtak a terjeszkedési szándéknak, és hogy az üzleti célkitűzések ne maradjanak csupán papíron, négymillió forint értékben alaptőke emelést hajtottak végre. A vállalat vezető pénzemberei a cseh polgárság és arisztokrácia soraiból kerültek ki.

59 506