Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

rád és Szigetvár személyszállító hajók; a Paks, az Alkotmány, az Ipar és Haladás vontatók az akkor megalakult Országos Gőzhajózási Társaság részére. 1870-ben a két hadihajó mellett a Baranya és Zágráb vontatók — csak a fontosabbakat említve. A hajógyárban épített objektumokról és azok hozzávetőleges értékéről a következő összeállítás nyújt tájékoztatást (itt szerepelnek a Stabilimento Technico gyártmányai is) :

46 1865—1866 2 gőzös egyenként 70 000 osztrák forint 1866—1867 10 uszály 27 000 1867—1868 2 gőzös 45 000 1869—1870 6 gőzös 50 000 5 vontató 22 000 2 gőzös 46 000 3 gőzös 50 000 2 vontató 28 000 4 vontató 21 000 1870—1871 1 gőzös 18 000 1 gőzös 24 000 1 gőzös 30 000 2 monitor 180 000 2 iszapvájó 20 000 2 csavargőzös 15 000 1 vontató 38 000 1 csavargőzös 20 000 Hat éves fennállása alatt tehát egészen nagyarányú építő tevékenységet fejtett ki a vállalat. A Kereskedelmi és Iparkamara 1875. évi jelentése szerint hozzávetőlegesen mintegy 700 000 osztrák értékű forint összegben. Ugyanakkor ez a kimutatás nem is tünteti fel az összes itt készített uszályt, hanem elsősorban csak a gőzhajókat. A hajókhoz a kazánokat a gyártelepen készítették, de a gépi berendezést külföldről, Fiúméból, vagy más külföldi gépgyárakból hozták be, kivéve az 1870-ben és 1871ben a vállalat telepén épített három, összesen 200 lóerős hajógépet. A hajók előállítása zömében kézi munkával történt, egyedül a parton állt egy nagy daru, amelyet főleg az anyagmozgatáshoz, ki- és berakásokhoz használtak. A nagyarányú hajóépítő tevékenység a társulat üzleti eredményeire is jó kihatással volt. Az 1868. évi üzleti közgyűlés a kedvező üzleti eredmények okozta derülátó hangulatban zajlott le. A részvényekre 10 %-os osztalék kifizetését határozták el, továbbá új részvények kibocsátásával, 150 000 forinttal emelték az alaptőkét.

47 A későbbi években, egészen 1871-ig a megrendelések száma növekedett és azok teljesítéséhez kevésnek bizonyult az első évben foglalkoztatott 450 munkás akik közül 110 Óbudáról járt be dolgozni. Napszámosokat fogadtak, munkáslakásokat építettek és további területeket vásároltak a kincstártól, úgyhogy 1870-ben a vállalat csaknem 40 000 négyszögölnyi területet foglalt el. 1871-ben hírtelen vége szakadt a nagy konjuktúrának és ezzel együtt a nagyarányú termelésnek. A belföldi hajózási vállalatok szükségletüket kielégítették, sőt a fenyegető csőd szélére kerültek, ezért tőlük újabb megrendelés nem volt várható. A Pest— Fiumei Hajógyár a konjuktúra időszakában elmulasztotta a külföld felé szükséges fokozottabb érdeklődést és üzletszerzést, jóllehet ez a lehető500