Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

erdőben a fakitermelés és kőbányászás jogát engedélyezik.

220 Az utolsó ilyen privilégium Pozsonyé, amelyben az erdőhasználattal kapcsolatban a király megállapítja, hogy a pozsonyiak a vadászok ispánjának semmiféle vámot nem tartoznak fizetni.

221 A privilégium fogalmazásából (ratione silve vei lignorum aut quorumlibet edificiorum) világos, hogy itt is csak elsősorban fa- és kőkitermelésről volt szó. Hangsúlyoznunk kell, hogy mind a négy itt felsorolt kiváltságlevélben a város határán belül fekvő (intra metas terre) erdőről van szó. Ilyen kiváltsággal 1291 utáni privilégiumainkban már nem találkozunk. Az erdőhasználat második változatát azok az oklevelek mutatják, amelyekben a király nem a város határán belüli, hanem az azokon kívül fekvő erdő szabad használatát engedélyezi. legkorábbi ilyen kiváltságlevelünk a beregszászi (1247), ahola király megengedte, hogy a beregi erdőben szabadon makkoltassanak, legeltessenek és fát vágjanak. Hasonló engedménnyel találkozunk a vasvári privilégiumban (1279), ahol a Graba nevű erdőt használhatják a város lakói. Valamivel bonyolultabb kiváltságban részesült Nagymaros 1324-ben. Itt a király hozzájárult ahhoz, hogy a marosiak a Pilis és Börzsöny királyi erdeiben épület- és tűzifát vágjanak, de kikötötte, hogy az eladásra vágott fa után a pilisi ispán joga változatlanul fennmarad.

222 Mindhárom esetben a város határán kívül fekvő erdőről volt szó, mindhárom esetben fokozottabban érvényesült a király tulajdonjoga, s a lakosok csak a határukon belül meg nem található fa és más erdei termékek kiaknázására kaptak engedélyt. Nem az erdőhasználat, hanem a bányaváros gazdasági hátterének kialakítása volt az indoka a gölnicbányai és körmöci privilégiumoknak. Az elsőben az erdő teljesen szabad használatát engedélyezte a király, a másodikban pedig a város körül két mérföldnyire fekvő lakatlan erdőket bocsátotta a körmöciek rendelkezésére nemcsak kitermelés, hanem telepítés céljára is. Ugyanilyen kiváltságban részesült Szomolnok 1332ben.

223 Az 1291 előtti városprivilégiumokban a vadászat és halászat jogáról csak abban az esetben van szó, ha a kérdéses terület (erdő vagy folyó) továbbra is a király birtokában marad. így engedélyezte V. István 1262-ben a szöllősieknek, hogy a szomszédos erdőben vadászhassanak, 1261-ben pedig a sátoraljaújhelyieknek, hogy a Bodrogban szabadon halászhassanak .

224 A halászati jogról úgy látszik nehezebben mondott le a király, mint a vadászatiról. A hibeieknek pl. nem engedte meg, hogy a Vág folyóban halászhassanak, Pozsonyban pedig a városba beolvadó halásztelep természetbeni adóját tartotta fenn a pozsonyi ispán számára.

225 Hibe esetében csak valamiféle különleges, ritkán előforduló halfajta (pisztráng?) lehetett az intézkedés alapja, Pozsonyban vagy a várra, mint királyi szálláshelyre kell gondolnunk, vagy az ispánnak arra a régebbi jogára, hogy a királyi jövedelem egyharmadára igényt tarthatott. A visegrádi vár ellátása indokolta a nagymarosi különleges rendelkezést is. A marosi halászoknak ugyan megengedte a király, hogy a Dunában 47