Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

A kulturálisan tevékeny, a szellemi mozgalmakban valóban szerepet játszó értelmiségiek száma azonban jóval alatta marad az értelmiségi foglalkozásúak számának. Pest-Buda alapos ismerője, Schams a két városból 188 író és tudós nevét sorolja fel;

8 a valóságban ezeknek legfeljebb a fele jelent valamiféle értéket a magyar irodalom vagy tudomány szempontjából. A szellemileg tevékeny értelmiség soraiba való belépést az egyetem elvégzése önmagában véve még nem biztosítja: a kétéves filozófiai fakultás sokoldalú, de nem elmélyült, enciklopédikus tananyaga csak előkészület valamelyik más karon folytatandó stúdiumokhoz;

9 s ez a másik kar az esetek többségében a jogi, mint amely legközelebb áll a humán műveltségben magasabb fokozatot szerezni szándékozók érdeklődéséhez, gyakorlati jelentősége pedig az, hogy univerzálisan képesít bármilyen hivatali állás elnyerésére. Széleskörű műveltséget, elmélyült szaktudást az egyetem falai között csak kevesen szereztek : azok, akik egy-egy nagytudású professzorhoz csatlakozva, a formális oktatást önképzéssel kiegészítve hatoltak be az egyre inkább differenciálódó tudományszakok valamelyikének világába. Korszakunk azonban többet követelt az értelmiség legkiválóbb tagjaitól a puszta szaktudásnál. A XIX. század első felében a pest-budai értelmiségnek — ha valóban meg akart felelni kora követelményeinek — nemcsak a tudományok valamelyik ágának művelésére kellett vállalkoznia, s nemcsak arra, hogy a szellemi életben tevékeny részt vállalva megteremtse az ország intézmények által már kijelölt kulturális központját. Távolabbi perspektívában az értelmiség legnagyobb súlyú feladata az volt, hogy a maga eszközeivel a nemzetté alakulás útját egyengesse a feudalizmus és a gyarmati sors béklyóival lenyűgözött Magyarország számára; új, polgári-nemzeti kultúrát teremtsen. Arra, hogy a magyar értelmiség e feladatát valóban meg is oldhassa, éppen a fővárosban történt összetömörülése, s nem utolsósorban a fővárosnak sajátos társadalmi funkciója volt döntő hatással. Az értelmiség a XVIII. század vége óta, amikor II. József az értelmiségi pályáJkat megnyitotta a nem nemes származásúak előtt, a társadalom valamennyi rétegéből gyarapodott. Amíg azonban a nemes és nem nemes származású értelmiségiek közötti válaszfal a vidék kisszerű keretei között nehezen tűnik el, s csak a honoráciornak a kisnemesi életformához való, már csak anyagi vonatkozásban is rendkívül sok akadály által gátolt hasonulása útján, Pest-Budán ez a határvonal kevésbé éles: a kezdődő nagyvárosi élet lehetővé teszi, hogy a közös műveltség, közös életforma talaján a nem nemes honorácior és a nemes származású értelmiségi különösebb problémák nélkül olvadhasson eggyé. Éppen ez a körülmény — tudniillik, hogy a nem nemesi értelmiség nem a nemességhez, hanem a nemesség köréből kikerült értelmiséghez hasonul, sőt, az egymásrahatás nagyobb mértékben kölcsönös, mint az országban bárhol — biztosít, központi helyzete mellett, a pest-budai értelmiség számára nagyobb szerepet, mint amilyent az ország többi részében szétszórtan élő értelmiség e korszakban játszhat. A rendi kiváltságok elleni harcban, a polgári és nemzeti követelményekkel szemben való állásfoglalásban ez az 411