Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

az 1277-i privilégium megerősítésekor az egész országra kiterjedő vámmentességet biztosított,

175 amire nyilván nem lett volna szükség, ha a soproniak vámmentessége vitán felül áll. Ez az intézkedés — ismétlések ellenére — sem emelkedett jogerőre, mert 1323-ban Károly a soproniakat a Lajta és a Rába között minden vámfizetés alól felmentette.

176 Ez az 1323-i intézkedés az egész XIV. század folyamán érvényben maradt, és csak annyiban bővült, hogy 1363 után a királynak adót vagy ajándékot vivő soproniak országszerte vámmentességet élveztek.

177 Pozsony 1291-i nagy privilégiuma csak Pozsony megye területére biztosított vámmentességet, bár a kiváltságlevél homályos fogalmazásából országos mentesség is kiolvasható, mint ahogyan az 1496. évi per alkalmával a pozsonyiak mentességét a zsitvatői vámnál az 1291-i privüégium alapján ismerték el.

178 A privilégium név szerint is megjelölte azokat a legfontosabb vámokat és réveket, amelyeken át a pozsonyiak jártak. A XIV. században a pozsonyiak Károly királytól ugyan általános vámmentességet kaptak, de a század derekától kezdve a kiváltság Pozsony megyén kívül egyre inkább a Dunán Visegrád és Buda felé szállított mezőgazdasági nyerstermékekre zsugorodott össze. Ez az útvonal előbb Danes mester fiaival keverte perbe a polgárokat a komáromi vám miatt, majd a század második felében a Héderváriakkal keletkezett hosszú per a vámmentesség kérdésében.

179 A vámmentesség a kereskedelmi életben bekövetkező minden nagyobb változást hűségesen követett, s így nem csoda, hogy a városok állandó harcban álltak teljes vagy részleges vámmentességük gyakorlati elismeréséért és annak kibővítéséért. A birtokosok változása vagy csak egyszerűen önkénye mindig elegendő volt ahhoz, hogy a vámmentességet kétségbevonják, a várost kiváltságainak bizonyítására, költséges perek viselésére kényszerítsék. Ez nemcsak a vámmentességre, hanem a vámtételek nagyságára is vonatkozott.

180 A perek hosszú sora maradt fenn, amelyekben egyes városok egyházi vagy világi nagybirtokosokkal: szemben vámmentességük elismeréséért pereskedtek. A perek kimenetele általában nem volt kétséges, a városok csak ott voltak reménytelen helyzetben, ahol privilégiumukat megelőző szerzett jogokkal állottak szemben. Sem Pest, sem Buda nem boldogult a budai és esztergomi káptalan korábbi szerzett jogán alapuló vámjaival, s a zsitvafői vám miatt folyó pert is főképpen azért nyerték meg a fehérváriak, mert szabadalmaik a közfelfogás és IV. Béla király oklevele szerint még I. Istvántól származtak, s így II. Géza kétes vámadománya ezt nem érintette.

181 A vámmentesség természetesen mindig csak az illető város polgárainak saját árujára vonatkozott (cum propriis mercimoniis), s a vámtulajdonosoknak volt gondjuk rá, hogy a kiváltságleveleknek ezt a pontját a városok ne lépjék túl.

182 * Az útvámokkal kapcsolatban merül fel az útkényszer kérdése, amellyel történeti irodalmunk eddig még alig foglalkozott. A XII. század elején hazánkban a külföldi kereskedőkre nézve a lehető legszigorúbb útkényszer állt fenn, mert minden külföldinek a. 40