Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

megy át utasával, akkor ennek kétszerese a díj. Egész napra a lineákon belül, mégha többször kell is egyik városból a másikba mennie, 2 forint 30 krajcárt kell az utasnak fizetnie. Fél napra ennek a fele járt a kocsisnak. Budai kocsinak a budai Városmajorig 17 krajcár, pesti kocsisnak ugyanoda 24 krajcár a viteldíja. Pesti kocsisnak a város határára, Kőbányára, Rákosra, a határkocsmákhoz 1 forint 15 krajcárt kell fizetni, Óbudára azonban csak 40 krajcárt kérhetett pesti utasától a fiakeres. Utóbbi esetben a visszahozásért csak 20 krajcárt fizetett.

69 1820 körül, Schams könyve szerint, már jóval magasabbak voltak a fiaker-fuvardíjak. Pestről Budára és vissza 1 forint 50 krajcárba, a Várba fel és vissza 2 forintba került az út. Pest városából, amely akkor alig terjedt túl a Múzeum körút és Tanács körút vonalán, a Városligetbe vagy az Orczy-kertbe 1 forint volt a viteldíj.

70 Minden negyedórányi várakozásért 10 krajcár pótlék járt a fiakeresnek. A 40-es évek pesti sajtójának állandóan visszatérő témája a fiakeresek mohósága, zsarolása. 1842-ben például a Pesti Hirlap vasárnap kiránduló fővárosiakról írja, hogy a saját fogattal rendelkezők, akik „nem kénytelenek a budapesti bérkocsisoknak egy napra húsz pengő forintot fizetni", a távolabb eső kirándulóhelyeket is felkereshetik.

71 1843-ban azt írja ugyanez az újság, hogy Pest város tanácsa kötelezte a bérkocsisokat a tarifa kifüggesztésére, de azok ezt, érthető okokból, nem szokták megtenni. Ezért — írja a lap — pénzzsarolási mesterségüket még most is űzik.

72 Szabott viteldíja volt természetesen a távolsági postakocsinak is. 1820-ban egy személy Bécsig 7 forint 30 krajcár pengő pénzt (vagy 19 forint 55 krajcár váltópénzt), Kassára 7 pengő, illetve 17 váltóforintot, Zimonyba 13 pengő forint 18 krajcárt vagy 33 váltó forintot, Nagyszebenbe 15 pengő forint 30 krajcárt, vagy 38 váltó forint 45 krajcárt fizetett. Magát a viteldíjat bármely pénznemben kifizethette, de ha 50 fontnál (27 kg) súlyosabb málnája volt, a túlsúlyért járó többletet feltétlenül ezüst pénzben kellett fizetnie.

73 1847-ben Pestről Nagyváradra 13 pengő forint a gyorskocsi viteldíja.

74 Ezek az árak, a napszámosok keresetéhez képest igen magasak. Hiszen ha valaki 1820-ban Bécsbe utazott, 7 és % forintot fizetett a postakocsin. Ugyanebben az évben a szőlőmunkás (metsző) 39 krajcárt kapott tartás nélkül egy napi munkájáért. A bécsi út viteldíjáért tíz napig kellett dolgoznia, nem is beszélve arról, hogy út közben élelmeznie is kellett magát és két—három szállást kellett fizetnie, amelynek kiadása természetesen a 7 és % forinton felül van. Nagy könnyebbséget jelentett a szegénység számára a vasutak megépítése, mert általuk az utazás nemcsak gyorsabb, de lényegesen olcsóbb is lett. 1847-ben nyitották meg Pesten a Kőbányára vezető vasútvonalat. Az I. osztályú jegy ára 15, a II. osztályú 12, a III. pedig 10 krajcár pengő pénzben.

75 Ugyanez évben nyílt meg a pest—szolnoki vasútvonal is. A II. osztályú jegyek ára Pesttől Szolnokig kb. 1 forint és 30 krajcár lesz (pengő pénzben) — írja a Pesti Hirlap.

76 Ez alig több, mint ugyanekkor egy Zugligetből Pestre vivő fiáker viteldíja. Ha valaki. 402