Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

sel, lakással és ellátással. 1846-ban a belényesi vasgyárhoz és ugyanezen évben Körmöcbányára keresnek tanítót. Mindkét hirdetés 300 forint (pengő pénz) fizetést kínál, továbbá az egyik szállást és kis kertet, a másik 25 pengő forintnyi lakbért. Mindkettő még külön tűzifát is biztosít, egyik 8, a másik 6 ölnyit. A pesti Ipartanoda 1000 pengő forintos fizetést kínál 1846-ban annak a tanári állásra pályázónak, aki az úrbérügyet, erdőkezelést, mezei rendőri és váltójogot képes tanítani. Kilátásba helyezi ez utóbbi hirdetés, hogy ha a „felsőbbség megelégedését" kivívja magának a tanár, tíz évente 100 forinttal emelik a fizetését. Az állandó fizetéssel egybekötött orvosi állások esetében is nagyjában ugyanilyen dotációt ígérnek a hirdetések. 1847-ben az oravicai bányakincstári uradalom első sebészt keres 400 forintos készpénzfizetéssel, szabad lakással, kerthasználattal, továbbá 20 forint „fa-pénz"-zel, egy ló tartásával, végül a kincstártól további 50 forint készpénzjárulékkal.

34 Úgy véljük, elég ennyi is. Az értelmiségi állások esetében — éppúgy, mint a tisztviselői állások esetében is — a rendszeresített béren felül tetemes összegeket jelentett a különféle „mellékes", a tanár kosztosdiákjai és magántanítványai, az orvos magánbetegei, a mérnök napidíjai. Ezeknek még hozzávetőleges megállapítására sincs lehetőség, hisz ez főleg az illető ügyességétől, szorgalmától függött. Mészároslegények A mészárszékekben dolgozó székállólegények bértáblázatát — adatok híján — nem tudjuk felvázolni. Rendelkezésünkre áll azonban 1846ból a budai és pesti mészárosmesterek jegyzéke, amely a mester nevén kívül a pénzbeszedő és a székálló legény nevét is tartalmazza, megadva utóbbinak évi bérét is.

35 A mészároslegények bére nagy eltéréseket mutat. Az mindenesetre feltűnő, hogy az értelmiségi állásokhoz hasonlóan teljesen kerek összegekkel találkozunk, amelyek kategóriái összegszerűség tekintetében nagy különbségeket mutatnak. Budán például az alábbi kategóriákat találjuk 1846-ban a mészároslegények bére területén: 200, 250, 300, 350, végül 400 váltó forint. Egy székálló legény sem kapott 200 forintnyi évi fizetésnél alacsonyabb bért, de — legalábbis Budán — 400 forintnál többet sem. Pesten voltak magasabb fizetések is, így 50 forintos emelkedésekkel egészen 600 forintig. Budán a Várban hét székálló legény dolgozott. Közülük egynek 400, háromnak 350—350, egynek 300, egynek 250, végül egynek 200 forint volt az évi fizetése. A Vízivárosban tizennégy mészárosmester közül csak nyolcnak volt székállólegénye, a többi hat maga dolgozott. E nyolc legény közül egy 400, egy 350, kettő 300—300, kettő 250-250, végül kettő 200—200 forint fizetést kapott. Az Országút nevű budai külvárosban (a mai Mártírok útja környéke) mindössze két mészárosmesternek volt üzlete, de csak egyiküknek volt legénye. Ennek fizetése 300 forint. Ugyancsak két mészárosmester lakott Újlakon, mindkettőnek volt legénye, közülük az egyik 250, a másik 200 forint évi fizetést élvezett. Tabán25* 387