Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

1791-ben, tehát a vizsgált korszak első évében a pesti polgármester 650, a bíró 600, a városkapitány 500, a nyolc városi tanácsos egyenként 400—400, a főjegyző 600, az aljegyző 300, a két jegyzőkönyvvezető (actuarius) és két tanácsi szolga 145—145, a két segédszolga 136—136 forint 54 krajcár évi fizetést húzott a várostól. A városi irodán a levéltáros 250, a két kancellista (írnok) 200—200, az Írnokoknak segítő két „járulnok" 150—150 fizetésben részesült. Az iroda két szolgája kevesebb fizetést kap, mint a polgármesteri hivataléi, csak 102 forint 54 krajcárt. A városi számvevőségen ketten dolgoztak: a számvevő és a számtiszt. Előbbinek 400, azaz a városi tanácsosokéval megegyező fizetése volt, a számtiszt 300 forintot kapott, vagyis annyit, mint az aljegyző. A pénztárban a kamarás 500, a két segédtiszt 250—250, a kancellista 150, a mellette dolgozó segédtiszt 100, a külvárosok ügyeit intéző négy fertálymester 130—130, a kőbányafelügyelő 72, a katonaság elszállásolásának ügyeit intéző kvártélymester 130 forint évi fizetést kapott a várostól. A telekhivatalban az igazgató 300, a segédtiszt 100, a két kerülő 72—72, a három lovascsősz 120—120, végül a parti csősz 120 forint fizetésben részesült. Az árvapénztárnak mindössze két dolgozója volt 1791-ben: az árvaszámtartó, akinek 400, és a segédszámtartó, akinek 150 forint évi fizetést állapított meg a hatóság. A vámhivatalban a mázsamester 110, a vámszedő 100, a vásárbíró ugyancsak 100, végül a mérlegfelügyelő 120 forint fizetést kapott. A város erdőgazdaságának személyzete három főből állt: a felügyelő 150, a csősz 85 forint 25 krajcár, végül a szigetcsősz 75 forint fizetést húzott a városi pénztárból. A városi hatóság fizetést folyósított ezeken kívül egyházi személyeknek is, akiknek természetesen ezen, a városi pénztár által folyósított rendszeres évi fizetésükön kívül megvolt az egyházi tisztükből folyó többi jövedelmük is. így a belvárosi plébános a várostól 200, a józsefvárosi és terézvárosi plébánosok 150—150, a német kántor 260, a magyar kántor 200, a zenekari igazgató 135, a kórus basszistája 115, a két instrumentalista, azaz hangszerkezelő 130, illetve 115, a négy zenész közül egy 130, kettő egyenként 82 és % forint, végül egy 75 forint fizetést kapott. Két énekes fiú 50—50, az „orgonatipró" vagyis fújtató 12 forint fizetésben részesült. A templom gondnoka 100 forint fizetést kapott a várostól. Érdekes és több szempontból figyelemre méltó az iskolai személyzet fizetése. Két piarista tanár 150—150 forint fizetésben részesült, amely a városi iroda járuinokainak, illetve az árvapénztár segédszámtartója fizetésének felel meg. Ennek a feltűnően alacsony fizetésnek az a magyarázata, hogy a piarista tanárok rendtagok voltak, akik a lakást és élelmezést, sőt öltözetet is rendjüktől kapták. A két világi tanár ugyanekkor 300—300 forint fizetést kapott, ugyanannyit, mint a városi aljegyző, vagy a telekhivatali igazgató. Ez a bér így különben már elég reálisnak látszik, alapfizetésként. Az a kérdés azonban, hogy ezen felül mennyi lehetett a 381