Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

kapásoktól különböző, szőlőműveléssel kapcsolatos dolgokat kérdez. Kíváncsi arra, mennyire lehet tudományos megállapításokkal egyeztetni ezeknek a tapasztalatait. Sokszor elámult ezeknek az egyszerű öreg vincelléreknek magyarázatán, amelyhez foghatót, — talán kis túlzással írja ezt — csak a gazdaságtan professzoraitól hallhatott volna: ilyen biztos tapasztalatokra tettek ezek az emberek szert. Zömük még írni-olvasni sem tud, gyermekkorában szőlőkapálással kezdi és kizárólag gyakorlat útján szerzi tudását. Schwartner statisztikai munkájában 300 magyarországi szőlőfajtát ismertet, ezeknek többsége a budai hegyekben is megterem, és — legalább Schams szavai szerint — ezek az öreg budai szőlőmunkások mindezeket név szerint ismerik, sőt még száraz leveleik után is felismerik, hogy melyik fajtához tartozó szőlővel van dolguk.

19 Építőmunkások A vármegyei hatóság a szőlőmunkások bérén kívül szabályozta az építőszakma néhány fontosabb ágának, így a kőműveseknek, ácsoknak, cserepeseknek és mészkeverőknek napszámbérét. Ezek a határozatok 1818 és 1840 közt minden évből fennmaradtak, így az alábbiakban táblázatosan közölhetjük azokat. A kőműves- és ácsmestereknek, vagy amint a jegyzőkönyv írja „ácspallérok"-nak, bére a limitáció szerint teljesen azonos. Az alábbiakban közölt napszámbérek tartás nélkül értendők: 1818 90 kr 1830 75 kr 1819 90 „ 1831 90 „ 1820 75 „ 1832 105 „ 1821 90 „ 1833 105 „ 1822 90 „ 1834 105 „ 1823 75 „• 1835 105 „ 1824 75 „ 1836 105 „ 1826 75 „ 1837 60 „ pengő pénzben 1827 75 „ 1838 48 1828 75 „ 1839 .. 48 „ „ 1829 75 „ 1840 48 „ -„ Feltételezhetjük, hogy a kőműves- és ácsmesterek nem kívántak az építtető „tartásán" élni, hanem maguk látták el magukat táplálékkal. Csak a legkorábbi években jegyezte fel a jegyzőkönyv, hogy mennyi a napszámbérük tartással, azután, — mert nyilván felesleges volt az általában igénybe nem vett tartás díjának évről évre való szabályozása — el is maradt az. 1818-ban és 1819-ben 30 krajcárral kaptak kevesebbet a „tartással" szegődő kőműves- és ácsmesterek, vagyis napszámuk egy harmadát fogták le a megebédeltetés fejében. 1820-ban 21 krajcárt, 1822-ben pedig — feltűnően sokat! — 36 krajcárt. Nem csoda, ha inkább tartás nélkül szegődtek el ezek a viszo^lag jól kereső iparosok. Megjegyzendő, hogy az első évben, tehát 1818-ban külön megjegyzi a limitáció, hogy a fenti díj a nyári hónapokra értendő. A téli hónapokban kevesebbet kapott a kőműves és ács, kétségtelenül azért, mert a korai 24* 371