Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

Az árakra vonatkozólag a már említett limitációs jegyzőkönyveken kívül — amelyek nem a ténylegesen kifizetett ár, hanem a hatóság által megállapított ár összegét őrizték meg, noha lehetett és bizonyára sok esetben volt is különbség a kettő közt — számos adat volt található a. Fővárosi Levéltárban. Ezek közül rendelkezésre állnak a gabonaárak, néhány év kivételével az egész korszakra vonatkozóan. Összeállításunk nem limitációs adatokat ölel fel, hanem a vásári jelentéseket, tehát a ténylegesen kifizetett árakat tünteti fel. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy ezek nagykereskedői árak. A szegény ember, ha netán nyersterményt, gabonát kívánt a vásáron venni, aligha vette mázsatételben. Ezek a gabonaárak nem is annyira a gabonának fogyasztási cikként való megszerzése szempontjából érdekesek, hanem sokkal inkább azért, mert azonos cikknek csaknem az egész korszakon végig azonos pénznemben való értékét fejezik ki. Ily módon alkalmasak annak érzékeltetésére, miként változott a pénz vásárlóértéke öt évtized alatt. A tanulmány bemutatja táblázatosan néhány cikk árát, lisztféléket, kását és húsféléket. Az adatok sajnos, nem terjednek ki a korszak egészére. Viszont ezek a közvetlen fogyasztást szolgáló élelmiszerek árai, így hozzásegítenek ahhoz, hogy a mindennapi megélhetés költségeit kiszámítsuk. Az eddigiekben a levéltári forrásokról beszéltünk. Ezekhez járul még néhány szórványos jellegű levéltári adat is, amit nem táblázatosan a maga helyén igyekeztünk felhasználni. Jelentős segítséget adott a korabeli sajtó is, különösen a korszak utolsó évtizedében Pesten megjelentetett Pesti Hirlap és a Munkások Újsága, az a két lap, amely a legtöbb figyelmet szentelte az ínség, a nyomor és általában a szegény ember élete problémáinak. A korszak nagy részében megjelenő konzervatív szellemű lapok — Vereinigte Ofner und Pesther Zeitung, a Hazai és Külföldi Tudósítások, Nemzeti Újság — ezt a kérdést nem szokták érinteni.

5 Korszakunk első két és fél évtizede a francia háborúk jegyében telt el. Ezzel függ össze a pénzromlás, az infláció, amely ismételt devalvációt vont maga után. Az infláció közepette, 1810-ben a bankóforint helyébe annak háromszoros értékét képviselő váltócédulák (Einlösungsschein) kerültek forgalomba. A következő évben bekövetkezett az első devalváció, amelynek során a bankjegyek névértékük négy Ötödrészét elvesztették. 1812-ben kivonták a forgalomból a bankópénzt. A háború kiújulása következtében rohamosan csökkent a forgalomban levő címletek értéke. Ezért a kormányzat 1816-ban kénytelen volt végrehajtani a második devalvációt. A forgalomban levő „váltópénz", népiesen ,,sájn-forint" értékét két ötöddel leszállították: így a 25 váltóforint csak 10 ún. „konvenciós forint"-ot ért.

6 Az infláció ekkor is, mint a történelem más korszakaiban is, elsősorban a bérből élőket sújtotta, mert az árak és a bérek emelkedése nem tartott lépést. 364